14. építési nap

Szombaton átjött az apósom is, ő sem szeretett volna kimaradni az építésből... különösen mióta beindult a motor, mindannyian újult lelkesedéssel várjuk a szombatokat.
Ma az elektromosságot szerettük volna véglegesíteni, de egyrészt túl vékony gégecsöveket vettem, másrészt pedig, mivel ma hárman voltunk, úgy döntöttünk, megpróbálhatjuk a karosszéria felszerelését, a felfüggesztés lyukainak kivágását.
Először felraktuk a karosszériát, majd kifúrtunk két kis lyukat a kormánymű rúdjainak. Minden mást az első felfüggesztésből könnyen leszereltünk, de a kormányművet nem akartuk újra lebontani. A két lyuk jó helyre került, innen már egyszerűen felmértük a lyukakat és kivágtuk őket egyenként.



Miután a karosszéria a helyén ült, a műszerfal-egységen kellett kivágnunk a kormányoszlop helyét.

Így néz ki, mikor a helyén van az egység.

Ezután nem aradt más hátra, mint a motorháztető és az orrkúp helyreillesztése próbaképpen, hogy lássuk, minden jól áll-e. Először megijedtünk, mert furcsán nézett ki az orrkúp, de végül minden tökéletesen a helyére került.

Az orrkúpot és a motorhéztetőt a nap végén levettük, elcsomagoltuk és a karosszériának is le kell még jönnie a jövő héten, hogy néhány munkát befejezhessünk mielőtt véglegesen a helyére szegecseljük a műanyagot. De kezd formát ölteni a kocsi!

13. építési nap - Jár a motor!

Igen, jár a motor!
Szombaton egy-egy apróságot még befejeztünk, amikkel korábbról elmaradtunk, ideiglenesen felszereltük a kipufogó dobot, nehogy megsüketüljünk, meg a kapcsolási rajzot és két angol építő részletes leírását bújtuk. Ez a három anyag hihetetlen segítség volt, még akkor is, ha az angolok 2003-as R1 blokk beépítési útmuatója nem teljesen volt a mi 2005-ös blokkunkra alkalmazható, de a lényeget megértettük.
Már a múltkor összedugtuk a korbács nagyját, most már vágni és forrsaztani kellett...
A motorbicikli csak akkor indítható, ha: üresben van, a kitámasztó fel van hajtva, a kuplung be van húzva, a gyújtás rá van adva és a motor nincs az oldalán. A kocsiban ezek egy része nem értelmezhető. A gyújtáskapcsolót egyszerűsítettük, egy kulcsunk lesz, ami a gyújtást kapcsolja, ezért a Yamaha korbácsot módosítottuk. A kuplungkapcsolót fixre forrasztottuk, a kitámasztó kapcsolóját szintén, a boruláskapcsolót pedig... hát azt megbuheráltuk. Felszerelhettük volna szép vízszintesen a kocsiba valahová, de féltünk, hogy egy nagy fékezés vagy kanyar közben majd megszakítja a gyújtást... ezért szétszedtük a kapcsolót, és a félkör alakú himbát egy formára vágott gumidarabbal együtt toltuk vissza a helyére, így nem tud mozogni. Voilá!


Amikor mindezzel megvoltunk, egy izzó segítségével ellenőriztük, nem kötöttünk-e valamit rossz helyre. Csak egy dolog nem stimmelt. Hiába indítottunk, nem történt semmi... Egy föld hiányzott. Bekötöttük az autó korbácsát is, mert a benzinpumpát onnan hajtjuk meg, majd bekötöttük a Yamaha korbácsot is az akkura. Benzin a tankba, mindent háromszor újrabeszéltünk, és ebből a képből próbáltunk valami értelmet leszűrni...
Bekötöttük a majdani indító gombunkat is, hogy mégse drótokat érintgessünk össze. Gyönyörű alumínium kapcsoló, mind ilyen lesz a kocsiban...
Na, mehet? Megpróbáljuk? Állj!! A motor olajhűtőjére fúrt az MNR egy lyukat, abba raktuk az olajnyomás mérő jeladóját. Illetve nem is jeladó ez, mert egy csövön megy az olaj a műszerig, az méri a nyomást. Na ezt a picike lyukat egy gumicsővel dugaszoltuk le a múltkor, alaphelyzetben nincs is ezzel baj, de ha beindul a motor, le fogja dobni és spriccelni fog az olaj... jó, hogy eszünkbe jutott... felszereltük hát ideiglenesen a műszert is.Műszer fent. Indíthatunk?... Igen!
Gyújtás...
Benzinpumpa elkezd zümmögni...
Pillangószelepek szervómotorja is megmozdul...
Majd elhalkul a benzinpumpa, ahogy benzint kap...
Benzinszűrő megtelt, pumpa zümmögése lelassul...
Mehet? Tényleg?
Megnyomtam az indítógombot. Az önindító azonnal tekerni kezdett, és 3-4 fordulat után már egyet köhhent is a motor, ezt 3-4-szer eljátszotta, majd ötödszörre szépen járni kezdett! Beállt alapjáratra, és egyszerűen járt... JUHÉÉÉ!!!
OK, amint gázt adunk neki, lefullad, tehát valamit még állítani kell majd rajta, de jár! A legnagyobb félelmünk az elektromosság volt, és a motor jár! Hihetetlen érzés! Gyerünk, fejezzük be a kocsi többi részét, mert ez tényleg jár! Tényleg egy autó lesz belőle!
Az ünneplő sörök után nekiláttunk a Yamaha korbács megcsupaszításának. levágtunk róla mindent, ami nem kell. Minden kilógó csatlakozót ellenőriztünk a rajzokon, lámpákat, indexeket levágtunk. Minden vágás után újraindítottuk a motort, hogy még jár-e... egyszer elvágtunk egy földet, amit nem kellett volna, de ezzel a módszerrel azonnal tudtuk, mit kell újra visszaforrasztanunk. Kész a korbács, már el is kezdtük toldani azokat a drótokat, amik rövidek, és rövidíteni, csokorba kötni azokat, amik hosszúak, vagy jók.
A cél, hogy egy egyszerű, sima, fekete korbács legyen lehetőleg szépen elrejtve a motortérben. Ennek érdekében minden helyet ki kell használni...

Újult erővel vágunk neki az építésnek, mert a motor ha beindul, ez tényleg mérföldkő az építésben. Most véglegesítenünk kell a vezetékelést, beiktatni a Power Commander-t, ami a Yamaha motorelektronikát tudja majd felülírni, ezzel fogjuk majd valószínűleg megszüntetni a fulladást gáznál, ha ezzel megvagyunk, akkor mehet a vázra a burkolat és formát kaphat az autó!

12. építési nap

Ez a nap sok elvarratlan szálról szólt...

Véglegesítettük a benzinpumpa helyét (kicsit feljebb forgattuk, nehogy odaverjük valamihez), beraktunk elé egy száz forintos benzinszűrőt, csak, hogy az alumínium forgácsot és a benzintankban esetleg található szemetet valami megfoghassa, és beszereltük végleges helyére, közvetlenül a motortérbe a nagyteljesítményű benzinszűrőt is.

Utána a légszűrőt és az airboxot kellett megcsinálnunk. A Pipercross airbox-hoz kaptunk egy formára vágott alu lemezt, de ezt a motor szívótorkaihoz kellett alakítanunk, ki kellett vágni a pontos torok-formájú lyukakat. Így néznek ki a műanyag szívótorkok:

Egy kartont hozzácsavaroztunk a torkokhoz és azokra átvetítettük a formát (belenyomtuk). Utána az alu lemezt a kartonhoz csavarozva kivágtuk abból is a lyukakat.

Itt az airboxra próbáltuk éppen, így néz ki alulról a félkész mű.

Végül az egészet a helyére csavaroztuk pontos távtartókkal és kívülről műgyantával összeragasztottuk a műanyag torkokat az alu lemezzel, így nem mehet bele levegő oldalról. Végül kívülről sziloplaszttal azért mindenütt még tömítettük. Szép... :-)

A hűtővíz rendszer néhány hiányzó bilincsének felszerelése után már csak a motorolaj betöltésére volt időnk... ez is kész!

A Yamaha elektromos korbácsot kiterítettük a kocsin és összedugtuk a motoron lógó és a korbácson is fellelhető csatlakozókat, amiket tudtunk, hogy nem kell majd módosítani...

Így néz ki a kocsi. De az időnk elfogyott. Mi lesz itt legközelebb???

A kötelező kép...

Minden autóépítő kedvenc időtöltése a félkész autóban ücsörgés, kanyar-szimulálás és hangos brummogás... kipipálva!

(Érdemes megfigyelni: a vadonatúj sisak plexijén még rajta a védőfólia...)

11. építési nap

Szombaton újra összegyűlt a csapat. Felszereltük a 4 rétegű alumínium verseny hűtőt, a ventilátort, helyükre szabtuk a hűtés vízcsöveit. Ehhez felhasználtuk az MNR-től kapott alu és rozsdamentes csöveket a szilikon toldókkal, de a Yamaha blokkból 5 cső jön ki, a hűtőn meg összesen 3 lyuk van, emiatt elosztókat is kellett találnunk. Mivel a szilikon csövek, toldók szemérmetlenül drágák, más megoldás után néztünk. Bontóban egy halom gumicsőből válogatta ki apu az összes érdekes kanyart, szűkítőt, elosztót, mindezt 3.000 Ft-ért megkaptuk, mellé még egy Volvo 440-es tágulási tartályát is megvettük 2.000-ért. Némi farigcsálás után elkészült a hűtőrendszer. Már csak 2-3 bilincset kell felrakni a csövekre, mert elfogytak a nagy méreteink, és jövő héten mehet a víz a hűtőrendszerbe.

Kiszabtuk az összes belső burkolatot is, de nem szereltük a helyükre őket, hátha kell még valamit állítani a kocsiban belül, amennyire lehet a végére akarjuk hagyni ezt a munkát, nehogy le kelljen szedni mindent később.

Felpróbáltuk a motorra a légszűrő airbox-ot is, aminek a levegőbeömlője egy hosszú rugalmas csövön előre ki lesz vezetve az orrkúp elejébe a hűtő alá, hogy minél hidegebb levegőt szívhasson a motor a nagyobb teljesítmény érdekében.

Végül pedig nekiláttunk a motor elektromos vezetékelésének. Az eredeti Yamaha korbácsot kell összekötnünk az MNR korbáccsal. A Yamaha korbácsot átnéztük, felcímkéztünk, minden drótot és csatlakozót beazonosítottunk. Most azt kell kitalálnunk, mit-hová kössünk, mire van szükségünk a drótokból és mit kell megtoldanunk esetleg. Mindezt úgy, hogy nem motorozunk, fogalmunk sem volt olyanokról, hogy pl. a motor ha borul, egy kis kapcsoló leállítja a gyújtást, vagy hogy csak behúzott kuplunggal indítható a motor... ezeket a kapcsolókat nekünk ki kell iktatnunk majd, különben nem fog menni a motor...

Jövő szombaton folytatjuk az elektromosságot, feltöltjük vízzel a hűtőrendszert, aztán a benzinszivattyút akarjuk kicsit áthelyezni, most túl alacsonyan van, és felszereljük a benzinszűrőket is. Egy komolyat a motor elé és egy kicsi eldobhatót a szivattyú elé, hogy megfogja a tankból kikerülő alumínium forgácsokat - mivel mi fúrtuk és vágtuk a benzinszint jeladó lyukait, tudjuk, hogy akad benne forgács, hiába igyekeztünk kiporszívózni a tankot...

Folyt. köv.

10. építési nap

Kicsit elkéstem a frissítéssel, elnézést. Apu dolgozott az autón a hétvégén, egy csomó dolgot véglegesített, mint a kuplungpedált, a féktartályokat, a benzinbekötéseket és a váltót, emellett felrakta a hűtőt, a fő hűtőcsöveket, az első futóművet, fékeket és a hátsó fékeket. Folyt. köv. addig íme a képek.

9. építési nap

Változott a terv, mégsem a műanyagokkal foglalkoztunk, a fejünkbe vettük, hogy előbb járjon a motor, legyen kész a teljes futómű, csak utána rakjuk fel a karosszéria műanyagait, mert különben könnyen összekarcolhatjuk. Ennek megfelelően a kuplung- és váltóbowdeneket véglegesítettük, meg a futóművel foglalkoztunk.
Az utolsó adag donor alkatrészt is megtisztítottuk és felújítottuk. Ezek a hátsóagy, csapágyház és féknyereg.
Ilyenek voltak délelőtt:

Ilyenek lettek délutánra rozsdátlanítás és hőálló festékkel két rétegben lefújás, majd sütőben ráégetés után:
A hátsó futóművet is összeraktam, még kis hézagolás kell majd a rugóstagnál, de kész:

Végül pedig összeszereltük az első kerékagy-fék kombinációt. Minden darabokban volt, csavaronként kellett összerakni, leírás nélkül...

A Raceleda agy és fék az MNR saját terméke, Ford Cortina geometriájú futóműhöz tervezték, könnyű és szép. A fék négydugattyús alumínium, ez is hihetetlen könnyű. Már fel is próbáltuk a kocsira az első felfüggesztésre, hogy lássuk, hogy néz ki és egy dolog kiderült: Az autó állati alacsony lesz. Megszoktuk, hogy most bakokon áll, de a felfüggesztést összerakva látszik, a kocsi kb. 30 cm-rel kerül majd lejjebb, ha a kerekeire rakjuk majd. :-)

Jövő héten folytatjuk, illetve apuék folytatják, én Tokajba megyek bortúrára a családdal!

A viszontlátásra!