7. újjáépítési nap

Míg éves megérdemelt szabadságomat töltöttem Ausztriában a családommal, apu nem volt rest, folytatta az időközben megérkezett olajhűtő felszerelésével az MNR építését. Az angol cucc érkezett elsőnek, de egy napra rá megjött a Speedy Racing-hez is a sok alkatrészünk. Mivel nem tudtak semmi bíztatót mondani egy héttel előtte, és ők maguk javasolták, hogy rendeljem meg Angliából, ha sürgős, nem problémáztak, nem kellett átvenni a két példányban megérkezett dolgokat... Viszont az olajcsöveket és fittingeket tőlük szereztük be.

Apu hegesztett két konzolt, amik a 16 soros Mocal olajhűtőt a vízhűtő alá és elé tartják, így az nem ütközik az orrkúppal és a légáramban lesz a maximális hűtés érdekében. A konzolokat gumis bilincsekkel szerelte fel a vázra, így nem kellett fúrnunk, hogy a vázat gyengítsük, a rugalmas rögzítés pedig az olajhűtő élettartamát növeli.

A felszerelt olajhűtő a próbaképpen csatlakoztatott olajcsővel.

Orrkúp nélkül elég zavaros az autó eleje... Az oxigénigénye minden esetre igen magas... Hűtők és airbox nyílás az orrkúp alatt...

Az R1 blokkon a gyári olajhűtő helyett a Mocal termosztátos adapter található, rajta a fedő sapka, és a két olajcső kimenet. Már csak be kell kötni...

A héten igyekszünk bekötni az olajhűtőt, hogy a másik, kellemetlenebb munkának, a kardántengely csavarjainak rögzítésének állhassunk neki. A kék Loctite önmagában nem tartotta meg a kardánt a hátramenethez rögzítő csavarokat, esztergáltatott pontos illesztett csavarokkal, piros Loctite-tal, rugós alátéttel és két-két csavar alá erősített, majd a meghúzott csavarokra rákalapált lemezekkel tervezzük megoldani a lazulás problémáját. Angol építőkkel beszélve ez másoknál is probléma volt, most egyszer, s mindenkorra igyekszünk a gondot megoldani. De ez valószínűleg a jövő hét feladata lesz.

Augusztus 2-án egy kitcar klubos autózást tervezünk a Bakonyban, addigra el kell készülnünk. Ráadásul vár még a Yamaha szervíz egy szelepállításra, motorátnézésre, utána pedig a fékpad a Power Commander beállítására. Jó munkához idő kell... :-)

Próbaút

Szombaton délelőtt összecsomagoltuk a szerszámainkat, az autó kötelező tartozékait, olajat, stb. és egy utolsó ellenőrzés után kigördültünk a garázsból. Sisak, intercom, kesztyű felvéve, biztonsági övek beállítva... mire idáig eljutottunk már meleg is volt a motor. És le is fulladt. Az alapjárat elég alacsonynak tűnt, de azért mentünk egy próbakört. Az autó szépen megy, a futóműve továbbra is meglepően jó, nagyon kezes és azt kell, hogy mondjam, hogy kényelmes is. Még a párnázatlan ülésekkel sem ráz az út. Persze a mély keresztirányú bordákon nagyot ráz, mert a rugóút hossza nem nagy, de a normális egyenetlenségeket meglepően jól nyeli el.
Ami továbbra is fura, az a Quaife hátramenet, mert az irányváltó kialakítása és kotyogása miatt nagyon zajos a hajtáslánc. Gázadáskor vagy gázelvételkor erős rántás és csattogás hallatszik a hajtásból, ehhez még hozzájárul a difi csattogása is... szóval így az elején ijesztő a sok fura zaj és ezek közúton közlekedve még sokkal jobban kijönnek, részben, mert több idő van rájuk figyelni, részben pedig azért, mert pályán szinte mindig teli gázzal megy az ember vagy fékez, a csattogás is kevésbé hallatszik ilyenkor, mint egyenletes fordulatnál használva.
Készítettünk egy kis videót is az útról, egy része itt látható:
http://www.youtube.com/watch?v=GQa1fq1IcFA

A hétvégén még egyszer teszteltünk, apu is és András is vezette az autót - ők most először, mert eddig csak én ültem a volánnál - és mindkettőjüknek nagyon tetszett, sokkal kezesebbnek, használhatóbbnak találták, mint ahogyan elképzelték.
András tesztútja alatt azonban egy halk kerepelő hangra és némi rezgésre lettünk figyelmesek, azonnal megálltunk. A hajtásból jött a hang, ezért megnéztük a kardán rögzítéseit, de ezek - amelyikekre ráláttunk, mert egy a kardánalagút rögzítése után nem látható helyen van - rendben voltak. A difi rögzítése is rendben. A féltengelyek is... Hát, akkor óvatosan haza... Így is tettünk, szépen hazamentünk, közben nem változott a rezgés.
Mikor másnap megnéztük, a motort és a hátramenetet összekötő rövid kardántengely hátramenet oldali egyik rögzítő csavarja hiányzott és a többi három is lazán volt benne...!
A vibrálás és kereplés az volt, ahogy a csavar már félig kilógva bele-beleért a forgó kardánba... még jó, hogy nem lett nagyobb baj...ha elszabadul a kardán egy tempósabb részen... te jó ég...
Most csavarokat fogunk cserélni ezen a részen, és a csavarokat a közepes Loctite menetrögzítőnél erősebb ragasztóval vagy menetrögzítővel fogjuk behajtani. A hajtás nem játék... nagy szerencsénk volt...
Mindezzel együtt a kocsi nagyon szépen, jól ment, olaj semmi nem szökött el a rendszerből és a hőfokok is rendben voltak, bár a víz és az olaj is 90 és 100 fok között ingadozott végig. Az olajhűtő megérkezett, ma vesszük át az összes alkatrészt, fittinget, csövet és a következő hetekben beszereljük az olajhűtőt is!

5-6. újjáépítési nap

Három hónap alatt egy újszülött megtanul mosolyogni, hangokat kiadni, reagálni a szülei mosolyaira. Péter fiam éppen ebbe a fázisba ért és egyre több örömünk telik benne. Három hónap sok idő... éppen ennyi ideje, hogy utoljára járt az MNR motorja. Bosszantóan sok idő ez...
Részben a nyári programok miatt nem tudtunk annyit foglalkozni az autóval, amennyit amúgy szerettünk volna, részben krónikus alkatrész hiányunk pecsételte meg minden szándékunkat.
A Speedy Racing-től nem érkezett meg a mai napig a lassan egy hónapja megrendelt Mocal olajhűtő és olajhűtő adapter. Sem megközelítő dátumot, sem egy bátorítást, hogy "Nyugalom, már úton van!" nem tudnak adni, ezért úgy döntöttünk, nem várunk tovább, megrendeljük az alkatrészeket az angol Merlin Motorsport honlapjáról. Előtte felhívtam őket, ami nekünk kell, van raktáron, és 5 nap alatt szállítják... ha ez tudjuk, rögtön ezzel kezdjük... bosszantó.
Úgy döntöttünk, nem várjuk ki még ezt az öt napot sem, olajhűtő nélkül teszteljük az autót, országúti használat mellett nem lehet semmi gond az olaj hőfokkal, amikor megérkeznek az alkatrészek, mindent felszerelünk egy nap alatt és kész. De addig beindítjuk a motort, teszteljük az autót, műszereket, stb.
Míg az alkatrészeket vártuk hiába, elvégeztük azokat a munkákat, amik előbb-utóbb úgyis sorra kerültek volna. Az egyik ilyen munka az ülések rögzítése volt.
Az MNR azt tanácsolta, hogy az üléseket egyszerűen csavarozzuk az alumínium padlólemezhez. Ez nem tűnt rossz ötletnek, elvégre ütközés esetén nem az ülés, hanem az öv tart meg, mégis, egy Hungaroring alkalom (rövid alkalom sajnos) után szabad szemmel látszott az alumínium lemez deformációja, ahol az ülés rángatta a lemezt.
Úgy döntöttünk hát, hogy a váz csöveire felfekvő, az alumínium padlólemezhez szegecselt alumínium zártszelvényekkel váltjuk ki a padlóra nehezedő ülések terhelését. Az ötlet jól bevált, sokkal merevebben is állnak az ülések, szerintünk nem volt hiábavaló a néhány óra munka a konzolokkal...

Az alacsony olajnyomásra és magas olajhőfokra figyelmeztető lámpák mellé beszereltünk egy sípoló hangjelzést is, amint azt korábban is említettük. Mivel azonban szintetikus olaj használata mellett alapjáraton annyira alacsony a motor olajnyomása, hogy a hangjelzés mindig működne, úgy döntöttünk, beszerelünk egy kapcsolót, ami kiiktatja a hangjelzést ha pl. piros lámpánál állva folyamatos sípolásával a őrületbe kergetne a hangjelzés. Ezzel a döntésünkkel felrúgtuk a műszerfal szimmetriáját, bal oldalra egy plusz kapcsoló került a többi mellé...

Végleges helyére szereltük az olajhőmérséklet jeladóját az olajkarterbe és bekötöttük.

Beszereltük az olajnyomás jeladót is, amit nem szabad mereven beletekerni a blokkba, mert a rázkódás tönkreteszi rövid idő alatt, ezért egy fékcső segítségével gumiba ágyazva rögzítettük a vázra.

Mikor mindezzel megvoltunk, ellenőriztük a hűtőrendszerünket, az olajrendszerünket, olajszűrőt cseréltünk és feltöltöttük vízzel, majd olajjal a motort. Most Motul 300V Factory Line 10W40 olajat használunk a korábbi Castrol Racing 4T helyett, mert a Castrol-ról azt hallottuk, hogy kuplungcsúszást okozhat (tapasztaltuk a Hungaroringen) és a Motul vagy a Yamalube a legjobb a mi használatunkra az R1 blokkba.

A folyadékok betöltése után gyors ellenőrzés következett, vajon minden rendben van-e, majd a földre eresztettük a kocsit a bakokról, amiken már egy negyed éve pihent. Megint meglepődtünk, hogy milyen alacsony az autó... :-)

Ezúttal András indította az autót, de pár másodperc indítózás után lemerült az akkumulátor... Mekkora majom vagyok! Elfelejtettem feltölteni, pedig még beszéltünk is róla!

Bementünk vacsorázni és egy TopGear-t megnézni. Egy óra múlva (este 11-kor) visszamentünk és tovább indítóztunk, de még csak egy röffenés sem történt... Az utolsó próbálkozásnál meghúztam a gázbowdent, ettől röffent egyet a motor, majd András gázt adott és egy pillanatra felbőgött a motor majd újra lefulladt. Új indítózás következett, de az akkumulátor megint lemerült... András ekkor hazaindult, ő lakik a legmesszebb és ma már nem lesz autóvezetés...

Apuval újra olajat töltöttünk a kocsiba, hogy a szint helyreálljon, közben az akkut töltöttük, elpakoltunk, majd még utoljára megpróbáltuk beindítani a kocsit. Elsőre beröffent és gyönyörű alapjárattal járni kezdett!!! Persze eddigre már nem videóztunk, ezért a nagy esemény nem is lett megörökítve... Sebaj! Újra életet leheltünk a kocsiba! Járó motor mellett felhívtuk Andrást éjfélkor, hogy ő is hallhassa, miről maradt le, majd elcsomagoltunk és boldogan elbúcsúztunk egmástól... jó kis hétvégének nézünk elébe! Csak ne essen! Ígérem videó is lesz majd... :-)