Frusztráció

A kocsi minden alkatrésze két hete a garázsban áll, de még egy lyukat sem tudtunk fúrni a vázba, egy elemet sem tudtunk felcsavarozni...
Apu nyaralni ment, András dolgozik és az esküvőjére készül, én meg munkahelyet váltok éppen, a köztes időben meg a ház körüli, régről elmaradt munkákat kellett megcsinálni, aztán meg nyaraltunk...
Az alkatrészek mostanra katonás rendben, feliratozott dobozokban, szétválogatva sorakoznak az új polcokon, ezt tudtuk eddig megcsinálni, de az első igazi munkát mindenképpen együtt szeretnénk elkezdeni a kocsin, erre szombaton kerül majd sor. Addig marad a várakozás és az építési útmutató böngészése.
Vasárnap már remélem érdekesebb bejegyzéssel is szolgálhatunk!

Itthon van kit!

Egyszóval: Megjöttünk!
Részletesebben:
András egy céges eseményről Görögországról hazatérőben az indulásunk előtti napon veszítette el teljes pénztárcáját, jogosítvánnyal és személyivel együtt. Vagy ellopták tőle... ez már nem fog soha kiderülni...
Ez azt jelentette, hogy a váltott vezetés helyett rám várt a pedál taposása... jó utat!
Szombat reggel 9:30-kor indultunk Budapestről. Hajnali 3:20-ra foglaltam a Csalagút vonatot, oda is értünk időben, rövid várakozás után már robogott is a vonat velünk a ködös Albionba...
2 órát aludtunk egy benzinkút parkolójában, vasárnap délre pedig a napfényes Yorkshire-ben voltunk az MNR-nél. Vasárnap ide vagy oda, Marc éppen dolgozgatott, nem voltunk egyedül és a kit-ünket is láthattuk... A kocsmában megebédeltünk, aztán Marc-ot hagytuk farigcsálni és elmentünk megnézni a helyi természeti jelenséget, a Brimham Rocks névre hallgató különleges kőképződményeket bemutató parkot. Gyönyörű...
Este kocsma Chris-szel, majd F1 a tévében. Utána azért már elég fáradtak voltunk, lefeküdtünk aludni az MNR lakókocsiban a műhely mellett...

Másnap reggel 8-tól pakolászni kezdtünk. A szerelők berakták az olajteknőbe a lötyögést megakadályozó lapot, belefúrták az olajnyomásmérő szenzort, fölhegesztették a kormányoszlopunkra a kormánykerék agyat, és menetet metszettek a difibe is...
Ezután pakoltuk fel a trélerre a vázat, benne a motorral.
Az MNR műanyag elemek nagyon vékony anyagból vannak, sérülékenyek merevítés nélkül, és az oldal- és hátsó rész egyben, egy nagy U betűt formáz, ezt rá kellett tenni a vázra ideiglenesen, nehogy megsérüljön hazáig.
A vázba és a kocsi csomagtartójába is minden apró üregbe alkatrészeket tömködtünk, míg végül 12:30-ra minden befért valahová...

Néhány kép búcsúzónak a műhelyben készülő Kawasaki ZX14 motoros kocsiról meg az MNR csapatról:

Hazafelé könnyedén elértük a 19:20-as vonatot, majd nekivágtunk a kontinensnek...

Kiderült, hogy Belgiumban nem lehet 22:00 után enni, az autópálya mellett az összes étterem zárva volt... Hollandiában is... Végül éjfél után tudtunk megvacsorázni Németországban. Hajnali 4-kor nem bírtam tovább, megálltunk aludni egy-két órára. Délután 3-ra kedden meg már otthon is voltunk. Apu is megjött az érkezésre, sőt, már az út szélén várt izgatottan. Lepakoltunk és hárman bevittük kézben a garázsba a vázat a motorral... ez az előnye a könnyű kocsinak... :-)

Most minden dobozokban, semmit nem tudunk, merre találunk majd... ezért az első feladat: Polcrendszert kell csinálnunk a garázs falára, hogy szépen, sérülésmentesen pakolhassuk szét az alkatrészeket. Utána kezdődhet az építés!

Holnapután indulunk a kit-ért!

Már csak két nap...

A kölcsönkapott tréler elég sajnálatos állapotban volt, azóta a teljes elektromos vezetéket lecserélte apu, a lámpákat új helyre szereltük, hogy látszódjanak is, a fékeket szétszedtük és új betéteket kaptak, és az egyik kerék széthasadt gumiját is lecseréltük... ha ezt mind összeszámolom, lehet, hogy jobban jártunk volna, ha kölcsönzünk egyet... Nem baj, a gazdája örülni fog neki! :-)

A kit-ünk már kész van, egy angol srác a Locostbuilders fórumról írta, hogy látta tegnap az MNR-nél és nagyon jól néz ki! Nyavalyás! Mi még fényképet sem láttunk róla eddig! :-)

Ilyen messzire még nem mentem kocsival soha... 4.100km 4 nap alatt... be fogunk golyózni...