600 km hiba nélkül!

Szeptember 12-13-án Pécsett tartottuk az őszi kitcar találkozót. Négy autó (egy Westfield, egy MK Indy, egy Fisher Fury és a mi MNR-ünk, valamint egy Pannonia és egy Polski Fiat keresztezéséből született trike vett részt a túrán. András és egy barátja pedig motorral csatlakozott.
Sásdon találkoztunk, onnan a Mecseken keresztül autózva mentünk Cserkútra a szállásunkra, majd be Pécsre, ahol a helyi sajtó nézegette meg járműveinket. Utána egy Olasz nevű faluba mentünk egy rendkívül érdekes veterán motor magángyűjteményt megnézni. Legalább 40-50 magyar veteránmotor volt kiállítva egy-két brit versenymotorral együtt. Volt egy pár autó is, többnyire az autózás hőskorából, a 20-as 30-as évekből.
Ezután a szállásunkra mentünk, közben az eső is elkapott. Az MNR remekül vizsgázott az esőben, 60 fölött már csak a sisak tetejét éri az eső, meg a szembe jövő autók verik fel a vizet, valamint a saját első kerekünk szór finom permetet az utastérbe. Csak válltól derékig lesz vizes sofőr és utas és csak a külső oldalukon.
Másnap Pécsett városnézés, további sajtó bemutató után Hosszúheténybe mentünk egy kitcar-os ismerőshöz, aki veterán autókat, köztük egy Mini alapra épülő veteránkorú kitcart restaurál. Innen a Mecseken át Orfűre mentünk, ott sétáltunk egyet, beszélgettünk, majd a búcsúzás után ki-ki hazaindult.
Az egész úton remekül teljesített az MNR, egy csavar nem sok, annyi sem lazult meg!
A motor kicsit rángat bizonyos fordulatszámokon, be kellene már állíttatni a levegő-benzinkeveréket a Power Commanderrel, de ez majd a szelepcsere után lesz aktuális.
A párnázatlan ülések annyira kényelmesek, hogy az hihetetlen! Megkockáztatom, hogy kényelmesebbek, mint bármelyik eddigi autóm ülései. A forma annyira el van találva, hogy nem nyom sehol és nem kell fészkelődni hosszú távon sem. Az egyetlen dolog, ami kényelmetlen hosszú távon, az a gázpedált tartó láb helyzete, ez 200 km után már erősen elgémberedik.
Egyszóval remek volt az autó és a túra! Köszönet mindenkinek a szervezésért és a jelenlétért, legközelebb találkozunk!

Egy kép, ahogy repesztünk az esőfelhők felé a lemenő nap fényében...
És egy videó a túráról:

Klikk!

Szelephézag állítás

Még a hétvégi pécsi találkozó előtt ellenőriztetni akartuk a motor szelephézegjait, mert korábban a Yamahától azt a diagnózist kaptuk, hogy a motorunk éppen egy olyan szériába tartozik, amelynek szelepei hibásan edzett anyagból készültek, néhány ezer km alatt deformálódnak és ezért cserélni kell őket. Természetesen garanciát erre a használt motorra már nem lehet érvényesíteni, de mielőtt belevágtunk volna, még egy helyen ellenőriztettük a szelepeket, hogy nincs-e más megoldás. Sajnos a diagnózis itt is ugyanaz volt, a szelephézagjaink túl nagyok, a szelepek hibásak, cserélni kell a szívó oldali szelepeket. Meg is rendeltük a szelepeket, szelepszár szimeringeket, hengerfej tömítéseket, egyebeket, de addig is beállították a szelephézagokat a helyes értékekre, hogy a hétvégi találkozóra elmehessünk biztonsággal.
A leszerelt szelepfedél alatt a vezérműtengelyek és a szívó oldali 12 szelep.
A szelepek sapkái és a sapkák és a szelepk közötti hézagoló lapkák sorbarendezve. Ennél a munkafázisnál a szerelő kutyája szigorúan kitessékeltetett a garázsból...
Néhány sapka és lapka. A lapkákon a vastagság feliratai is látszanak.
A vezérműlánc feszességállítója. A végén, rugó ellenében benyomott stift feszíti a láncot. De ahhoz, hogy be lehessen szerelni, a japán mérnökök terveztek rá egy kis tűt, meg egy pici kallantyút, amely utóbbit a stift összenyomott állapotában a pici tűre kell hajtani, majd beszerelni az egész szerkezetet. A kis kallantyú lefelé néz a motorban, és mikor a vezérmű lánc megnyomja a stiftet, a kallantyú lehajlik, a rugó pedig kilöki a stiftet amennyire kell, ezzel feszíti meg a láncot. Zseniális!
Az állítások után a motor szépen, csendesen duruzsolt. Még azt is kipróbáltuk, meddig pörög üresben, és életemben először leszabályozásig forgattam a motort. Hát van egy hangja 14.000-nél... Még nem pörgettem idáig soha, valószínűtlenül magas itt már az üvöltése. Normál használatnál, még pályán sem érdemes 11.000 fölé pörgetni, de jó tudni, hogy milyen a hangja a limiternél... :-)
Az állítás után mentünk is egy-két kört a szerelőkkel, az egyik úton egy hatalmas drift is becsúszott a demóba, egy kanyarból kigyorsítva a fehér burkolatú, csúszós felületű aszfalton szép hosszan mentünk keresztbe... Vigyázni kell az autóval... Viszont annyira kezes és jóindulatú, annyira érezni, mikor-mi történik, hogy mégsem mondanám egy szörnyetegnek. Jó kis pályázásoknak nézünk elébe azt hiszem! Mindenesetre Pécsett óvatosak leszünk, ismeretlen utakon a hűvösödő időjárásban nem kockáztatunk, arra ott a pálya.
De pálya csak a szelepcsere és a Power Commander beállítás után. Az még legalább két hét. Nem baj, nem kapkodunk.