20. építési nap

Nos, kimaradt egy hét a szerelésből, illetve, hogy egész pontos legyek, volt némi építés, de érdemben nem tudtunk sokat haladni, ezért a frissítés is késett egy kicsit...
Szombaton azonban újra összegyűltünk és nekiestünk az elektromosságnak, de előtte még befejeztünk egy pár apróságot is.
Ezúttal a fiam is velünk tartott, szerszámot ragadott és bütykölni kezdett. Még nincs három éves, de a "forrasztópáka" számára egy teljesen hétköznapi szó...
A benzintankra szerettünk volna egy szellőzőszelepet szerelni, ami kifelé és befelé is engedi egyenlíteni a nyomáskülönbséget, miközben a garázsban megóv minket a benzinszagtól. A megoldás két golyósszelep felszerelése lett egy Y elosztóra, az egyik szelep befelé, a másik pedig kifelé engedi áramlani a levegőt ha kell.
A múltkor felszerelt fényszórók kábeleit nem szerettük volna csak úgy egyszerűen lógni hagyni, vagy csúnyán megtörni, ezért L alakú gumi pipák segítségével szépen elvezettük a tartórúd mentén és be is kötöttük az MNR elektromos korbácsba.

Ha fényszórónk van, akkor irányjelző is kell! Fel is szereltük a pici, de annál fényesebb motorbicikli indexeket az MNR orrkúpon kialakított helyekre.

A "békaszem" mellé most "harcsabajuszt" is kapott a kocsi... milyen állat lesz belőle a végén???A néhány héttel ezelőtt még színes spagettihez hasonló kócos dróthalmaz mára rendezett elektromos vezetékké változott. Üzembehelyezés előtt egy kis polírozás majd ráfér az alumínium lemezre, de a rend már kezd kialakulni... A motorelektronika, akkumulátor és feszültségszabályzó látható a képen fentről lefelé. A műszerfal alatt pedig az összes relé és biztosíték, valamint az áramtalanító kapcsoló kapott helyet egy alumínium lemezen, amiről képem sajnos nincs, de legközelebb lefotózom azt is...

Az orrkúp alatt szépen előrevezettük a légszűrőtől a beömlőcsövet is, ezen keresztül kap majd a motor friss, hideg levegőt a hűtő felett. Kicsit könnyen lecsúszott a cső a légszűrőházról, ezért miután befújtuk a szűrőt a kapott Pipercross koszfogó sprével, rögzítettük is a csövet egy kis elektromos rögzítőszalaggal.

Végül nekiálltunk a hátsó sárvédőknek. Először feljelöltük 10 centinként a lyukak helyét a sárvédőn, majd kifúrtuk őket...
Utána szépen a helyére igazítottuk, és a karosszéria és a sárvédő közé való gumicsíkot előbb 5 centinként becikkelyezve (hogy ívet lehessen hajlítani belőle) melléfeszítettük, majd felfúrtuk a lyukakat a karosszériára is. Minden fúrás után rögtön rögzítettük is szegeccsel a sárvédőt, a karosszéria belső oldalára alumínium alátéteket téve.

Íme a gumicsík kilógó része a két elem között. Nagyon szép és eltünteti a minimális egyenetlenséget a két műanyag között.

Sajnos elromlott a szegecselőnk, alig tudtuk befejezni a bal oldalt, de végül kész lettünk. A jobb oldalra majd legközelebb kerül sor. Kezd már tényleg autó formájú lenni a gép. Persze nem lesz ilyen nagy rés a gumi és a sárvédő között, de még bakon van a kocsi.

Így néz ki most az MNR VortX 20 nap szerelés után. Ja, és mivel az elektromosság már szinte véglegesnek mondható, bármikor indítható a kocsi, ha hiányzik a hangja...

Legközelebb a műszerfal és a kapcsolók felszerelése következik a jobboldali sárvédő után. Már ki is találtuk, hogy a műszerfalon csak a Koso műszeregység lesz, az is középen, alatta pedig három dolog: a Start gomb, a gyújtáskulcs és a kézifék visszajelző lámpa egymás mellett. A kormány mögött pedig egyetlen műszer, az olajnyomásmérő talál majd egy kis helyet magának. Minden egyéb kapcsoló a középkonzol műanyagjára kerül, elérhető közelségbe.

Aki szeretne játszadozni a saját műszerfalának tervezésekor, annak ajánlom ezt a honlapot, ahol addig tologathatjuk egérrel a kapcsolókat és műszereket a nekünk tetsző helyre egy üres műszerfalon, amíg meg nem találjuk az ideális helyüket...

http://westfield-world.com/dashdesigner.html

A következő szerelés várhatóan a két ünnep között lesz majd, a Karácsonyi készülődés miatt a jövő szombat ugyanis kimarad. Emiatt frissítés sem várható a blogon, ezért mindenkinek szeretnék ezúton előre is nagyon Boldog Karácsonyt és Áldott Új Évet kívánni. Jövőre találkozunk az utakon! :-)

Újra jár a motor!

Mennyire sok idő három óra! Nem volt otthon a család, a feleségem azzal hagyott otthon, hogy:
"Szerencsére nem kell izgulnom, melyik szeretőddel leszel, míg nem leszek otthon, mert ott vár a garázsban a narancssárga szerelmed!" :-)
Szóltam apunak, ráérne-e egy kicsit forrasztgatni, természetesen igent mondott és este 8-kor már a kocsi mellett álltunk.
Az utolsó alkalommal, mikor a motort beindítottuk, a Yamaha korbács teljesen szétcincálva egy nagy tál színes spagettihez hasonlított... de járt a motor. Elkövettük azt a hibát, hogy nem fejeztük be teljesen a korbács szépítését, hanem a műanyagokkal foglalkoztunk egy hónapig, aminek az eredménye az lett, hogy mostanra már elfelejtettünk sok mindent, mit-hová is kötöttünk annak idején, ezért bizony volt tegnap egy kis fejvakargatás...
Meghosszabbítottuk azokat a drótokat, amiket meg kellett, mert a korbács a motortérben máshogy szalad, mint a motoron és nem inden csatlakozó ért el a helyére rendesen. Utána összefogtuk a drótokat szépen szigetelőszalaggal, de mielőtt a gégecsöveket véglegesen rájuk raktuk volna, gondoltuk, próbáljuk ki a motort, jár-e a módosításokkal, nehogy utána mindent szét kelljen szedni...
Benzin a tankba - a múltkor annyira keveset töltöttünk, hogy a beindítás után már akadozni is kezdett egy kicsit. Gyújtáskapcsoló és indítógomb a helyére, akkumulátor bekötve. Kipufogó a helyére ideiglenesen. Mehet!
A motoron a szervómotor zizegni kezdett, de nem volt benzinpumpa...Aaaaahhh!
Rövid keresgélés után kiderült a motor-korbács és az MNR-korbács lett szétszedve, így a pumpa, ami az MNR korbácson van, nem kapott áramot. Amint ezt megtaláltuk, és bekötöttük a helyére, gyújtásnál a szervó után már a benzinpumpa is zizegett, majd hallottuk, ahogy a benzin visszacsorog a tankba. Indítógomb! Pöccre indult a motor és gyönyörű alapjáraton kezdett el járni!
Úgy emlékeztünk, hogy a múltkor azt mondtuk, nem is olyan hangos ez a kocsi... Most más volt a véleményünk... átkiabáltam apunak a kocsi túloldalára, hogy hagyjuk járni egy kicsit. A múltkori indításkor ugyanis megpróbáltunk gázfröccsökett adni, hogy megpörgessük a motort, de mindig lefulladt, amint hozzáértünk a pedálhoz. Motoros ismerőseink azóta azt mondták, hogy az ilyen motorokhoz nem szabad hozzányúlni, hagyni kell őket melegedni, amíg el nem érik az üzemi hőmérsékletet, utána pörögni fog a motor...
Vártunk hát egy kicsit, de kezdett büdös lenni a garázsban, nemcsak a kipufogótól, hanem a leömlők tömítései is kezdtek melegedni és füstölni egy kicsit, meg innen-onnan a kipufogóról olaj kezdett szaglani... kinyitottuk a garázsajtót. Ekkor már elmúlt este 11 óra...
Egy idő után, mikor láttuk, hogy olajnyomás rendben, füst abbamaradt, motor szépen jár, apu a gázbowdenhez nyúlt a motornál, hogy meghúzza. A mindenit! Felpörgött a motor brutális erővel és hanggal! Ijedten néztünk össze és leállítottuk a motort... Még, hogy nem hangos... hehe...
Ennyi nem volt elég... a szomszédokra nem tudtunk tekintettel lenni sajnos, megint beindítottuk a kocsit és most a gázpedállal adtunk kis gázfröccsöket. Pörgött, ahogy kell! És milyen brutális, száraz, céltudatos hangja van! Kicsit talán ijesztő, de egy autómániás számára rettenetesen vonzó hang ez...
Nagyon megnyugodtunk, fülig ért a szánk, én aludni is alig tudtam. Minden rendben a motorral és az elektromossággal is. Elpakoltunk szépen és fél tizenkettőkor befejeztük a munkát, de szombaton, mikor véglegesítjük az elektromos vezetékeket, már bármikor életre kelthetjük a narancssárga szeretőt!

19. építési nap

Jelenlegi tempónk talán értelmetlennek tűnik, hiszen hiába készülünk el télen az autóval, nem tudunk beleülni úgysem a hideg és esős idő ezt teljesen kizárja, mégis, nagyon szépen haladtunk az elmúlt időben, és az eheti teljesítmény is látványos lett!
Először "szemeket" kapott az MNR! A fényszórókat tartó rudat a vázra keresztbe kell csavarozni, de a rúd helyét az orrkúpból ki kell vágni. Mértünk, jelöltünk, csiszoltunk, és a végén hetykén álltak a fényszórók a rúd két végén. Még nem állítottuk be őket, ezért kicsit kancsal a kocsi...

Úgy ítéltük meg, nem elég az orrkúpot négy csavarral rögzíteni felül a vázhoz, mert ha leérne az orrkúp alja (megvan az esély, nagyon alacsonyan lesz), félő, hogy azonnal felfeszíti a csavarokat és kiszakadnak, így a kocsi alján még két csavarral a vázhoz fogattuk. Ez a rögzítés nem nagyon látványos, de a csatornafedeleken kívül mást ez nem fog zavarni, nem látni oda...

Az orrkúp után a motorház és a műszerfal rögzítése következett. minden a helyére illesztettünk és ragasztószalaggal rögzítettünk. Kicsit játszottunk az elemekkel, hogy minden illesztési hézag szép párhuzamosan fusson.Amikor elégedettek voltunk, sablont készítettünk a motorháztető rögzítő csatjainak a felfúrásához. A csatok két részből állnak, egy kis kampóból a motorháztetőn és egy gumi pántból a karosszéria alsó részén, amit a kampóba beakasztva a gumi rugalmasságát rugóként használva feszíthető le a motorháztető. Rövid méricskélés következett, majd fúrás...

Aztán a lyukak ellenőrzése. Annyira izgatottak voltunk, hogy elfelejtettük leszedni a ragasztószalagot a műanyagról, rászegecseltük a csatot, majd szedhettük le az egészet, mert nem lehetett leszedni a ragasztószalagot alóla... hmmm...

Másodszorra szépen sikerült... :-)

Ezután az egyrészes kardánalagút helyreszabása következett. Ez elég aprólékos munka és legalább 20-szor kellett ki és berakni a kocsiba az elemet, mindig kicsit kivágva belőle, hogy a váz csöveinek helyet hagyva a helyére kerüljön. Még nem 100%-os, de már majdnem kész.
A kormányt is felraktuk, amihez fel kellett mérni a kormányagy lyukait a kormányra és ki kellett fúrni a hat lyukat rajta. A kormányagy egyébként levehető, mint a Forma-1-es autóknál, ami egyrészt a beszállást segíti, másrészt pedig lopás-biztonsági felszerelés is. Vajon hány autótolvaj sétál egy versenykormánnyal a dzsekije alatt?

Egyébként a fehér bandázs a velúrt óvja a fúrás-faragás okozta sérülésektől, nem egyedi dizájn-elem...

A műszerfalon látszik a kormány bal oldalán egy lyuk, ott megy a kormányváltó bowdenje a műszerfal mögé, csak még nem szereltük véglegesre, úgyis sokszor le kell még szednünk a műszerfalt még mielőtt végleg rögzíthetjük...

Most már egész autóformája kezd lenni a VortX-nek, nem?

Ilyen lesz a kilátás a sofőr ülésből... nagyon várjuk!!!
Végül pedig megmutatnám, milyen keréknyomás mérőt vettünk a kocsihoz. Semmi különleges, bár 4 féle mértékegységben is tud mérni és képes nyomás kieresztésre is, de nekem nagyon tetszik... :-)

Jövő héten folytatjuk! Elektromosság lesz a program, és utána várhatóan kerékre rakjuk a kocsit, mert a sárvédők és a kipufogó rögzítéséhez látnunk kell a kerekek végleges helyét. Minden jót!

(Miért nem kommentálja senki a blogot? A szavazás szépen halad, de az utóbbi időben csendben vannak az olvasók...)

18. építési nap

A csend a zene fontos eleme... a mi esetünkben is jót tett egy hét építési szünet a családjainknak, de azért sok idejük nem volt megszokni a vidám családi szombatokat, ezen a héten megint a garázsban szereltünk. Hogy milyen eredménnyel?

Először is kiderült, hogy a gumis nem tudja az alu felni súlyait beljebb ragasztani, mert állítása szerint akkor semmit nem ér az egész mérés. Ezt ugyan kétlem, szerintem ha akarja, ki tudja mérni és esetleg egy-két próbával be tudta volna lőni a kereket, de mindegy, teljes érdektelenség tükröződött az arcán, így a B tervhez folyamodtunk...

Egy rugókészítőhöz mentünk, aki a Sierra kézifék-visszahúzó rugó mintájára készített két ugyanolyan profilú, de kevesebb tekercsből álló rugót, ami mellett már szépen elforognak a kerekek, bárhol legyenek is a súlyok rajtuk. Mindezt egy centrírozás áráért...

A Sierra és az új rugó (festés után) egymás mellett:

Itt pedig már az új rugó a fékre felszerelve:

Miután a rugók pipáját az építési naplónkba berajzoltuk, a karosszériával folytattuk, amit alul végig rögzítettünk már, de felül még az orrkúphoz kellett igazítanunk és a vázhoz szegecselnünk. Végül nem a szegecselés mellett döntöttünk, mert arra gondoltunk, nem árt, ha bontható lesz és ha nagyon muszáj, akkor könnyebben tudjuk majd szerelni az első felfüggesztést is, ha el tudjuk kicsit húzni a váztól a műanyagot. Így aztán önmetsző csavarokkal, és alájuk tolt távtartókkal oldottuk meg a rögzítést, a csavarok fejeit pedig besüllyesztettük a karosszéria műanyagába.

Miután a kocsi oldalai mindenütt szépen álltak, az első futóművet és a fékrendszert véglegesítettük. Először felhívtuk az MNR-t, hogy egy kételyünket eloszlassák, hány alumínium távtartó kell a lengőkarok vége és a kerékagy közé... miután mindent megtárgyaltunk Marc-kal és Chris-nek is szép hétvégét kívántuk, egy távtartót kivettünk alulról és véglegesre szereltük a futóművet. Jöhetnek a fékek! A rézcsövek az autón belül futnak egészen a kerekek vonaláig, itt a karosszériát átfúrva egy hajlékony fékcsővel kötjük össze a rézcsövet a féknyergekkel. A vázra hegesztett konzol tartja a fékvezetékeket. A csavar meghúzása elég lassan ment, a kis hely miatt egy csavarhúzó hegyével kellett percekig pepecselve forgatni a kontra-anyát...

Végül azonban elkészült a mű, (elvben) van már fék is az autón!

Azon is gondolkodtunk, hogy feltöltsük és légtelenítsük-e a fékrendszert, de végül úgy döntöttünk, ez lesz az utolsó munka a kocsin, amíg még a bakokon áll, de inkább folytatjuk a karosszériát.

Még amikor beindítottuk a motort, akkor elkészítettük a sablont a kipufogócsövek kivágásához. A négy különálló leömlő elég kis lyukon jön át a kocsi oldalán, egy nagyobb karton lyukat rögzítettünk a kocsira, arra pedig kívülről ragasztószalaggal elkészítettük a csöveket érintő, lehető legkisebb lyuk formáját, majd a váz pontjaihoz beazonosító jeleket rajzoltunk rá. Így nézett ki a sablon:

Ezt átrajzoltuk a kocsi oldalára a megfelelő helyre, majd kb. 1 cm ráhagyással egy nagyobb lyukat rajzoltunk. Ehhez a nagyobb lyukhoz megkerestük a legjobban passzoló átmérőjű lyukvágót és megszerkesztettük a három kör közepét:

Innentől semmi más dolgunk nem volt, mint kivágni a három kört, aztán érintőket rajzoltunk hozzájuk, egyenesekkel kötöttük össze őket. Íme a végleges lyuk (mögüle az olajhűtő pislog kifelé, benne az olajnyomásmérő csövével):

A lyukon keresztül egy jó adag ügyeskedés és csavarozgatás után négy hetyke kipufogócső kandikált ki. Remélem nem fog megolvadni a műanyag a melegüktől... Legfeljebb tágítjuk a lyukat majd...

A négy leömlőcső egyesítőjét rá kellett erőltetni azokra, de ezzel korábban is sokat szerencsétlenkedtünk, nem ment rá a csövekre egy centinél jobban, mi legalább 2-2,5 cm-t szerettünk volna beletolni, úgyhogy újra megcsiszoltam a csövek külső- és az egyesítő elem belső oldalait is, de még így sem volt elég. Úgyhogy felvittem az egyesítő elemet a konyhába és a sütőbe raktam 140 fokra egy negyedórára, hogy a melegben kitágulva hátha sikerülni fog. Mikor jól megsült, egy fogó és dupla kesztyű segítségével (tipp: két kesztyű sem elég hőszigetelő egy 140 fokos vas fogdosásához...) a helyére illesztettük, majd egy fadarabot tettünk a végéhez és ráütögettük kalapáccsal. Így már könnyebben ráment a csövekre 2,5 centit. Befeküdtem a kocsi alá és véglegesre húztam az összes leömlő csavart, kész a kipufogó nehézkesebb része!

Ezalatt Lecsó kutya éberen őrizte az orrkúpot...

Az orrkúpnak levehetőnek kell lennie - ha nem is másodpercek, de legalábbis félórák alatt - úgyhogy kis alumínium lemezkékbe menetes szegecset ütöttünk, ezek egyszerre töltik be a váz és a karosszéria közötti távtartó és az orrkúp rögzítés szerepét. Felette a karosszériát és az orrkúpot is átfúrtuk, majd nagyméretű gumi alátétek és imbusz csavarok segítségével rögzítettük az orrkúpot.

Ezen a képen látszik, mennyi hely van még az orrkúp alatt a hűtő felett. El fog férni ott a levegő beömlőcső!

Ezen a képen látszik, hogy mennyi hely lesz a motorháztető és a légszűrő airbox között... nem sok... össze fognak érni...

Egyes angolok szerint az új MNR orr, mint a miénk is a "Nyolcadik utas a halál" főszereplő tartalék-álkapcsos arcberendezésére emlékeztet... narancssárgában szerintem egész jólfésült szörny azért... már megvan a fekete alumínium hűtőrács is, amit beragasztunk majd az orrkúpba, de ezt a sérülések elkerülése végett az építés legvégén, közvetlenül az MNR embléma ünnepélyes felragasztása előtt fogjuk megejteni szerintem...

Végül még egy kép oldalról a teljes kocsiról, bár az igazat megvallva, nagyon torz a fotó, nem tudok elég messze menni a kocsitól a garázsban, és a nagylátószögű optika nagyon aránytalanná formálja az autót. Ennél sokkal laposabb, hosszabb és a ketrec nem ilyen magas... Majd ha keréken lesz, csinálok egy pár fotogén képet is...

Jövő héten talán a motorház és a műszerfal jön, de az elektromossággal is haladnunk kellene már, hiányzik a motor hangja... :-)

17. (fél) építési nap

Ezen a hétvégén csak fél napunk volt az autóra, emiatt nem tudtunk annyit haladni, mint terveztük, de azt elértük azért, hogy felkerültek a fékek és a kerekek a kocsira. Még nem vettük le az autót a bakokról, mert talán egyszerűbb lesz kicsit magasabban dolgozni rajta, amíg befejezzük az elektromos vezetékelést és a karosszériát, de azért ez is egy vágyott mérföldkőnek számít az építés során...
Egy gondunk van a kerekekkel. A 13"-as felnik a legkisebbek, amik a fékektől elférnek - elvileg... sajnos a valóságban a Sierra hátsóféknél a kézifék rugók éppen beleértek a felnibe, ezért a rugó rögzítését kicsit módosítanunk kellett, így a felni már elforog ugyan, de az alufelni ragasztott kiegyensúlyozó súlyai még mindig beleérnek a rugóba. Amikor az első kerekeket feltettük, kiderült, hogy a Raceleda fékek mellett ugyan bőven elférnek a kerekek, de a súlyok itt is nagyon közel mennek el mellettük. El kell vinnem a felniket a gumishoz, hogy szedje le a súlyokat és tegye 2 cm-rel beljebb, úgy egyensúlyozza ki a kerekeket, akkor már biztosan nem lesz gond.
Sok újdonság hiányában inkább beszéljenek a képek...