Itt a jó idő ugyanis, a kocsi pedig, bár bakon áll, de nemsokára újra menetképes!
A Quaife hátramenetünket Skóciába eladtuk, a postázás napján meg is érkezett az MNR-től az MNR hátramenet. Ez aztán a szervezés! Az új hátramenet már szabad kézzel mozgatva is sokkal jobbnak tűnik. Alig van holtjátéka a Quaife nagy kotyogásához képest, és míg a Quaife-et kézzel tekerni ellenállás ellenében és erővel lehetett csak, addig az MNR hátramenetet megtekerve, az szabadon pörög tovább még egy-két másodpercig hangtalanul... ez hát az 5 lóerő különbség...
A Quaife felszerelés hibáiból okulva, készítettünk egy acél lemezt, amire a rögzítő furatoknak megfelelő lyukakat fúrtunk. A négy imbuszcsavart pedig előre átfúrtuk, hogy majd, miután Loctite csavarrögzítővel jól megöntöztük és teljes erőből meghúztuk, még drótokkal is rögzíthessük őket. Így már nem fognak elszabadulni...
Az MNR hátramenet működtetése más, mint a Quaife-é volt, a váltókart előre-hátra tolva billenteni kell, ezzel fel-le mozgatja a váltószerkezetet. Sajnos a kar túl messzire kerül a sofőrtől, a biztonsági övvel bekötve nem érni el kényelmesen, ráadásul a kardánalagút műanyagján már megvan a Quaife váltókar nyílása, azt kellene használnunk, hogy a lehető legjobban nézzen ki a kocsi belső tere, ezért a felszerelt kar nem így lesz végleges, az biztos...
Pedig szép munka ez is, tetszik a bakelit gomb rajta...
Mi mégis egy módosított megoldásnál maradtunk, a kart már előre-hátra kell tolni, kellően közel van a sofőrhöz és talán a meglévő lyukon is éppen ki tudjuk bújtatni... A kar vízszintes fogantyúja egyébként egy hajdani alumínium kilincs levágott vége...
A hátramenettel idáig jutottunk, most már tesztelni kellene, de előbb az elektromossággal is foglalkoznunk kell. A fokozatkijelzőt bekötöttük, minden drótját beforrasztottuk, kivéve a sebesség jelet vevő drótot. Némi Locostbuilder fórumos kutakodás kell még ahhoz, hogy kiderítsük, a Koso műszeregység sebesség jeladójának három eres vezetékéből melyik ér vajon, ami a sebesség jelet adja... úgy tűnik, ezt majd ki kell mérni multiméterrel. Remek munka utáni esti munka lesz...
Így néz ki a műszerfal alulról... elég sok drót szalad már mindenfelé...
A Flatshifter működését is ellenőriztük, és az elektromos kapcsolás jónak tűnik. Viszont a váltásokkor nem reagált a vezérlődoboz. Elkezdtük állítani, és egy idő után már működött is. Érzékenyebbre kellett állítanunk, hogy kisebb erőnél kapcsoljon és vegye el a gyújtást. A cél, hogy éppen mikor a sebességváltót sebességbe raknánk, még előtte kapcsoljon a szerkezet és vegye el a gyújtást. Nem tudtuk azonban ilyen érzékenységűre állítani a szerkezetet. Végállásban is még a váltás után, a váltófüleket kicsit tovább erőltetve szakított gyújtást a szerkezet. Felhívtuk a Flatshifter-t Angliában és kiderült, hogy a váltóbowden és a motor váltójára szerelt váltókarocska áttételezése az esetünkben olyan, hogy sokkal kisebb erő megy át a Flatshifter érzékelőjén, ezért nem tudtuk elég érzékenyre állítani. A megoldás, hogy vissza kell küldeni az érzékelő rudat a Flatshifter-nek, akik egy gyengébb rugót és más előfeszítést szerelnek bele. Mindez 2-3 napba kerül majd. Holnap postázom is nekik a kapcsolót.
Addig befejezzük a fokozatkijelző bekötését és a hátramenet kar rögzítését, a kardán burkolat esetleges igazítását, és amint megjön a Flatshifter, azt csak a helyére kell szerelni, csatlakoztatni és mehet az autó!
Ha marad a jó idő persze... drukkoljunk!
