Szombaton egy-egy apróságot még befejeztünk, amikkel korábbról elmaradtunk, ideiglenesen felszereltük a kipufogó dobot, nehogy megsüketüljünk, meg a kapcsolási rajzot és két angol építő részletes leírását bújtuk. Ez a három anyag hihetetlen segítség volt, még akkor is, ha az angolok 2003-as R1 blokk beépítési útmuatója nem teljesen volt a mi 2005-ös blokkunkra alkalmazható, de a lényeget megértettük.
Már a múltkor összedugtuk a korbács nagyját, most már vágni és forrsaztani kellett...
A motorbicikli csak akkor indítható, ha: üresben van, a kitámasztó fel van hajtva, a kuplung be van húzva, a gyújtás rá van adva és a motor nincs az oldalán. A kocsiban ezek egy része nem értelmezhető. A gyújtáskapcsolót egyszerűsítettük, egy kulcsunk lesz, ami a gyújtást kapcsolja, ezért a Yamaha korbácsot módosítottuk. A kuplungkapcsolót fixre forrasztottuk, a kitámasztó kapcsolóját szintén, a boruláskapcsolót pedig... hát azt megbuheráltuk. Felszerelhettük volna szép vízszintesen a kocsiba valahová, de féltünk, hogy egy nagy fékezés vagy kanyar közben majd megszakítja a gyújtást... ezért szétszedtük a kapcsolót, és a félkör alakú himbát egy formára vágott gumidarabbal együtt toltuk vissza a helyére, így nem tud mozogni. Voilá!
Amikor mindezzel megvoltunk, egy izzó segítségével ellenőriztük, nem kötöttünk-e valamit rossz helyre. Csak egy dolog nem stimmelt. Hiába indítottunk, nem történt semmi... Egy föld hiányzott. Bekötöttük az autó korbácsát is, mert a benzinpumpát onnan hajtjuk meg, majd bekötöttük a Yamaha korbácsot is az akkura. Benzin a tankba, mindent háromszor újrabeszéltünk, és ebből a képből próbáltunk valami értelmet leszűrni...
Bekötöttük a majdani indító gombunkat is, hogy mégse drótokat érintgessünk össze. Gyönyörű alumínium kapcsoló, mind ilyen lesz a kocsiban...
Na, mehet? Megpróbáljuk? Állj!! A motor olajhűtőjére fúrt az MNR egy lyukat, abba raktuk az olajnyomás mérő jeladóját. Illetve nem is jeladó ez, mert egy csövön megy az olaj a műszerig, az méri a nyomást. Na ezt a picike lyukat egy gumicsővel dugaszoltuk le a múltkor, alaphelyzetben nincs is ezzel baj, de ha beindul a motor, le fogja dobni és spriccelni fog az olaj... jó, hogy eszünkbe jutott... felszereltük hát ideiglenesen a műszert is.
Műszer fent. Indíthatunk?... Igen!Gyújtás...
Benzinpumpa elkezd zümmögni...
Pillangószelepek szervómotorja is megmozdul...
Majd elhalkul a benzinpumpa, ahogy benzint kap...
Benzinszűrő megtelt, pumpa zümmögése lelassul...
Mehet? Tényleg?
Megnyomtam az indítógombot. Az önindító azonnal tekerni kezdett, és 3-4 fordulat után már egyet köhhent is a motor, ezt 3-4-szer eljátszotta, majd ötödszörre szépen járni kezdett! Beállt alapjáratra, és egyszerűen járt... JUHÉÉÉ!!!
OK, amint gázt adunk neki, lefullad, tehát valamit még állítani kell majd rajta, de jár! A legnagyobb félelmünk az elektromosság volt, és a motor jár! Hihetetlen érzés! Gyerünk, fejezzük be a kocsi többi részét, mert ez tényleg jár! Tényleg egy autó lesz belőle!
Az ünneplő sörök után nekiláttunk a Yamaha korbács megcsupaszításának. levágtunk róla mindent, ami nem kell. Minden kilógó csatlakozót ellenőriztünk a rajzokon, lámpákat, indexeket levágtunk. Minden vágás után újraindítottuk a motort, hogy még jár-e... egyszer elvágtunk egy földet, amit nem kellett volna, de ezzel a módszerrel azonnal tudtuk, mit kell újra visszaforrasztanunk. Kész a korbács, már el is kezdtük toldani azokat a drótokat, amik rövidek, és rövidíteni, csokorba kötni azokat, amik hosszúak, vagy jók.
A cél, hogy egy egyszerű, sima, fekete korbács legyen lehetőleg szépen elrejtve a motortérben. Ennek érdekében minden helyet ki kell használni...
Újult erővel vágunk neki az építésnek, mert a motor ha beindul, ez tényleg mérföldkő az építésben. Most véglegesítenünk kell a vezetékelést, beiktatni a Power Commander-t, ami a Yamaha motorelektronikát tudja majd felülírni, ezzel fogjuk majd valószínűleg megszüntetni a fulladást gáznál, ha ezzel megvagyunk, akkor mehet a vázra a burkolat és formát kaphat az autó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése