Próbaútra várva

Elkészültünk mindennel az autón, bekötöttük a fokozat kijelzőt, beszereltük a Flatshifter-t, a kardánalagutat nem kellett módosítani szerencsére, mert az MNR hátramenet módosított váltókarja pontosan ugyanott jön át rajta, ahol a Quaife karja volt, minden a helyén, felszerelve, beállítva, jöhet a próbaút!
...
Csak éppen két hete vagy nem érünk rá ünnepek, családi elfoglaltságok vagy hétvégi utazások miatt, vagy az eső esik... már éjszakai autózást is bevállalnék minden gond nélkül, de akkor is esik... és hétvégéig esni is fog az előrejelzés szerint... Grrrrrr!!!!!!
Talán hétvégén nem esik és akkor el tudunk menni kipróbálni végre a megújult MNR-t! De jó lenne végre...

Megint a célegyenesben...

Képletesen persze...
Itt a jó idő ugyanis, a kocsi pedig, bár bakon áll, de nemsokára újra menetképes!
A Quaife hátramenetünket Skóciába eladtuk, a postázás napján meg is érkezett az MNR-től az MNR hátramenet. Ez aztán a szervezés! Az új hátramenet már szabad kézzel mozgatva is sokkal jobbnak tűnik. Alig van holtjátéka a Quaife nagy kotyogásához képest, és míg a Quaife-et kézzel tekerni ellenállás ellenében és erővel lehetett csak, addig az MNR hátramenetet megtekerve, az szabadon pörög tovább még egy-két másodpercig hangtalanul... ez hát az 5 lóerő különbség...



A Quaife felszerelés hibáiból okulva, készítettünk egy acél lemezt, amire a rögzítő furatoknak megfelelő lyukakat fúrtunk. A négy imbuszcsavart pedig előre átfúrtuk, hogy majd, miután Loctite csavarrögzítővel jól megöntöztük és teljes erőből meghúztuk, még drótokkal is rögzíthessük őket. Így már nem fognak elszabadulni...

Az MNR hátramenet működtetése más, mint a Quaife-é volt, a váltókart előre-hátra tolva billenteni kell, ezzel fel-le mozgatja a váltószerkezetet. Sajnos a kar túl messzire kerül a sofőrtől, a biztonsági övvel bekötve nem érni el kényelmesen, ráadásul a kardánalagút műanyagján már megvan a Quaife váltókar nyílása, azt kellene használnunk, hogy a lehető legjobban nézzen ki a kocsi belső tere, ezért a felszerelt kar nem így lesz végleges, az biztos...

Pedig szép munka ez is, tetszik a bakelit gomb rajta...

Mi mégis egy módosított megoldásnál maradtunk, a kart már előre-hátra kell tolni, kellően közel van a sofőrhöz és talán a meglévő lyukon is éppen ki tudjuk bújtatni... A kar vízszintes fogantyúja egyébként egy hajdani alumínium kilincs levágott vége...


A hátramenettel idáig jutottunk, most már tesztelni kellene, de előbb az elektromossággal is foglalkoznunk kell. A fokozatkijelzőt bekötöttük, minden drótját beforrasztottuk, kivéve a sebesség jelet vevő drótot. Némi Locostbuilder fórumos kutakodás kell még ahhoz, hogy kiderítsük, a Koso műszeregység sebesség jeladójának három eres vezetékéből melyik ér vajon, ami a sebesség jelet adja... úgy tűnik, ezt majd ki kell mérni multiméterrel. Remek munka utáni esti munka lesz...
Így néz ki a műszerfal alulról... elég sok drót szalad már mindenfelé...

A Flatshifter működését is ellenőriztük, és az elektromos kapcsolás jónak tűnik. Viszont a váltásokkor nem reagált a vezérlődoboz. Elkezdtük állítani, és egy idő után már működött is. Érzékenyebbre kellett állítanunk, hogy kisebb erőnél kapcsoljon és vegye el a gyújtást. A cél, hogy éppen mikor a sebességváltót sebességbe raknánk, még előtte kapcsoljon a szerkezet és vegye el a gyújtást. Nem tudtuk azonban ilyen érzékenységűre állítani a szerkezetet. Végállásban is még a váltás után, a váltófüleket kicsit tovább erőltetve szakított gyújtást a szerkezet. Felhívtuk a Flatshifter-t Angliában és kiderült, hogy a váltóbowden és a motor váltójára szerelt váltókarocska áttételezése az esetünkben olyan, hogy sokkal kisebb erő megy át a Flatshifter érzékelőjén, ezért nem tudtuk elég érzékenyre állítani. A megoldás, hogy vissza kell küldeni az érzékelő rudat a Flatshifter-nek, akik egy gyengébb rugót és más előfeszítést szerelnek bele. Mindez 2-3 napba kerül majd. Holnap postázom is nekik a kapcsolót.
Addig befejezzük a fokozatkijelző bekötését és a hátramenet kar rögzítését, a kardán burkolat esetleges igazítását, és amint megjön a Flatshifter, azt csak a helyére kell szerelni, csatlakoztatni és mehet az autó!
Ha marad a jó idő persze... drukkoljunk!

Hó, hó... mindenütt hó...

Leszögezem, hogy szeretem a havat. Télen essen a hó, legyen hideg, ez a természet rendje. De hogy ilyen hosszú legyen a tél... Naponta elmegyek az MNR mellett a garázsban, érzelmesen végigsimítom a már enyhén poros műanyagját, sóhajtok egyet és néha bizony bele is ülök... mikor jön már a tavasz?

Közben azért lassacskán haladunk a téli fejlesztésekkel, bár alig van némi időnk az autóra.

A Flatshifter váltórendszer beszerelésével kezdtük. Az MNR vázon a váltóbowdent egy "L" alakú fül tartotta irányba a váltóhoz.

De a Flatshifter érzékelő rúdja ide nem fért be úgy, hogy a bowden szemből még rá tudjon fordulni, ezért egy 90 fokos csapágyazott himbát kellett szerkesztenünk a régi tartó végére, hogy a derékszögben érkező bowden mozgását irányba tudjuk állítani. Apu talált otthon egy vegyész műszerből megmaradt alkatrészt... hogy-hogy nem, mikor ránézett, arra gondolt, ebből pont jó himba lenne...

A szerkezet forgó része egy csapágyazott alumínium tányér:

Rövid flexelés, köszörülés és csiszolgatás után már kész is volt a himba és a tartója:

A vázon lévő "L" alakú bowdentartó függőleges szárát levágtuk, helyére szereltük egy ferdére csiszolt alumínium ékkel ideális szögben megdöntve a himbát.

Igen ám, de a bowdent így nem tartotta semmi, ehhez is kellett egy új alkatrész. Apu egy hajlított alumínium lemezt egy alumínium darabbal megmerevített, szegecselt, csiszolt és kész lett a tartó:

Ezt már csak a megfelelő helyre kellett szegecselnünk.

Míg apu a mechanikus dolgokkal foglalatoskodott, én szétbontottam az elektromos korbácsunkat (legalább negyedszerre az autó építése során...) és bekötöttem a Flatshifter elektronikát.

Tulajdonképpen nem tesz mást a szerkezet, mint, hogy amikor az érzékelő fel- vagy visszaváltást érzékel, megszakítja a gyújtást egy pillanatra, így terhelés nélkül lehet kuplung nélkül váltani a sebességváltóval. Ehhez jön még az automatikus gázfröccs visszaváltásnál, amit pedig a szívótorkokban uralkodó vákuum nagysága határoz meg. Egy gumicsövön keresztül érzékelő figyeli a torkokban a vákuumot, majd felerősíti azt, és egy másik gumicsövön megszívja a gázbowdenhez kapcsolt membrános pumpát, ami egy kis tű segítségével tol egyet a gázbowden végén lévő csigán, ezzel gázfröccsöt adva a motornak. Egyszerű és bombabiztos, ha be van állítva. Zseniális...

Igen ám, de a gázbowden végén a csigába kellett egy ütközőt farigcsálnunk, ami egy 1-2 mm vastag, 1 cm hosszú és fél cm széles kis fémdarabka, 4-es menettel, megfelelően rögzítve a csigában, ezt nyomja meg a kis tű a Flatshifter pumpából... na, ezzel is eljátszottunk egy darabig...

Eddig jutottunk a Flatshifterrel, még nem tudtuk kipróbálni, pedig már nagyon érdekel, hogyan működik...

Közben a Healtech GiPro X-type fokozatkijelzőnket is beszereltük. A szerkezet 2x3 cm, de mivel motorokhoz tervezték, nem gondoltak a szép műszerfalba süllyeszthető rögzítés megoldására. Ezért a létező legfinomabb tűreszelőkkel egy órán keresztül reszeltük a műanyagot, míg a lyuk pontosan a megfelelő méretű nem lett a kijelzőhöz, majd a kijelzőre egy gallért ragasztottunk, és amikor az megkötött egy pár nap múlva, akkor alulról beragasztottam gallérostul a lyukba. A végeredménnyel egészen elégedettek vagyunk...

Végül még felszereltük a túl magas olajhőmérsékletre vagy túl alacsony olajnyomásra figyelmeztető hangos szirénánkat is a műszerfal alatti alumínium polcra (az előző sziréna sem elég hangos, sem elég tartós nem volt... vékonyka drótjai hamar megadták magukat a rezgéstől)

Talán a hétvégén megint az autó közelébe kerülünk, jó lenne befejezni a Flatshifter-t és bekötni a fokozatkijelző elektronikáját is.

Ja, és ki kellene szerelnünk a Quaife hátramenetet, mert az MNR-rel egyeztettünk és veszünk tőlük egy saját fejlesztésű MNR hátramenetet. Miért? Mert a Quaife nagyon zajos, nagyon durván forog, rángat, recseg, kattog, kiköpi az olajat magából, nem méltó a kocsihoz... Az MNR verzió pedig csendes, előremenetben nem forognak a fogaskerekei, ezért nem ráz, nem kattog és 5 lóerővel kevesebbet szív le a motor teljesítményéből, ráadásul minden mérete, a csavarok helyei is a Quaife-ről lettek másolva, ezért csereszabatos... már meg is rendeltük...

De amíg megérkezik, addig marad a Flatshifter és egyebek befejezése. De miket is beszélek... akarom mondani, marad a hólapátolás...

Napsütés + szabadság = autózás

Erre nem gondoltam volna... hogy Karácsony után még napsütésben, 7 fokban fogunk autózni...
Az elmúlt három napban kétszer is elmentünk egy-egy 100 km körüli körre az MNR-rel. Fel kell öltözni, mert a szél azért könyörtelenül betalál a ruhák résein, de amúgy hibátlan idő ez autózni! Mindenki otthon piheg, az utak üresek, a nap meg süt...
Apu motoros ruhában ül az autóba, én - mivel nincs motoros ruhám - pedig két nadrágra még esőnadrágot veszek, a kabát alá pedig szélfogó felsőt, szélfogó polármellényt, és még 3 réteget, köztük egy vékony szélfogó alsópólót is veszek. A sisak a fejet megvédi a széltől, alatta maszk, a kézen pedig két rétegű téli bringás kesztyű... Aztán mehet a autózás. Érdekes módon az utas jobban fázik, mert nem mozog semmit, ráadásul a keze, mivel nem a kormányt fogja a műszerfal takarásában, hanem az ölében hever, jobban átfázik. Vezetni jobb, mint utasnak lenni, ezt eddig is tudtam... :-)
Az emberek furcsán néznek, mikor egy nyitott, szélvédő nélküli autó előzi meg őket, de aztán mosolyognak.
Az aszfalt viszont hideg, vigyázni kell, külnösen a fehér színű burkolaton... ma egy autó túl közel jött mögöttem hátul, gondoltam otthagyom, nyomtam egy padlógázt egyenesben, és a kerék azonnal megpörgött, kicsit kígyózva, üvöltő motorral hagytuk ott a kiváncsiskodó Passat-ot. Majd visszalassítottam, de megértette, hogy nem szeretném, ha túl közel jönne... :-)
Aki teheti, autózzon, míg itt a szép idő, addig mi sem szerelünk, lesz még rossz idő, amikor majd szétszedjük a kocsit, addig hajtjuk... Aki meg még nem autózhat, az szereljen (vagy spóroljon), már hosszabbodnak a nappalok!

Karácsony!

Először is, Áldott, Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánom, hogy mindenki kitcar újság előfizetést, nyomaték-kulcsot és olajszűrőket kapjon ajándékba!
Mi mindenesetre megleptük az MNR-t is (hiszen családtag) egy pár hasznos ajándékkal:

1. Healtech GiPro X-type sebességfokozat kijelző váltásra figyelmeztető funkcióval:
Ez az okos szerkezet a fordulatszám impulzusból és a sebességmérő impulzusaiból betanulja, hogy az egyes sebességi fokozatokhoz milyen arány tartozik a két érték között, ebből mindig tudja, milyen fokozatban van az autó, ha felengedett kuplunggal halad az autó. Megtanítható neki a maximális fordulatszám is, illetve az a fordulatszám, aminél váltani szeretnénk, ekkor villogva figyelmeztet a váltásra. A kis kijelző összesen 2x3 cm, és néhány gramm súlyú csak. Bármilyen autóra vagy motorra felszerelhető, aminek elektronikus sebességjele van, nem bowdenen keresztül kapja a sebesség jelet. Ráadásul magyar termék... :-)

2. Flatshifter Pro félautomata váltórendszer
Ez az okos szerkezet a váltóbowdenbe épített toló-húzó jeladóval és a gyújtást megszakító elektronikával gázelvétel nélküli, 60 miliszekundumos váltást tesz lehetővé kuplungolás nélkül, ezzel váltásonként kb. 0,2 mp, vagy 1 méter spórolható meg. Ez egy olyan pályán, ahol mondjuk 15-ször kell felváltani, már komoly előnyt jelent...
A Flatshifter Pro visszaváltásoknál a motorelektronikával együttműködve ráadásul automatikus gázfröccsöt is ad, hogy a motorfordulat az alacsonyabb sebességhez szükséges fordulatszámot érje el, ezzel megakadályozza a kerekek megcsúszását, megpördülést, de a váltóra jutó terhelést is csökkenti anélkül, hogy heel-and-toe-zni (sarokkal gázfröccs adása fékezés és váltás közben) kellene, ami az MNR-ben a pedálok helyzete miatt nehézkes. Mivel a visszaváltás lefelé is kuplung nélkül történik, a vezetőnek semmi más dolga, mint a fékezésre és a kormányzásra koncentrálni. Az automatika ráadásul nem engedi túl alacsony fokozatba kapcsolni a motort, nehogy a túl magas fordulatszám károsodást okozzon benne. Már ezért megéri! Ráadásul féláron jutottunk hozzá egy példányhoz a magyar forgalmazónál, az AGO Motors-nál, akik a sebességi fokozat kijelző forgalmazói is:

AGO Motors

3. Barnett kuplungrugók
Ezekkel a rugókkal az öt Yamaha kuplungrugót cserélhetjük erősebbekre, amivel a motorbiciklihez képest megnövekedett súly miatti kuplungcsúszás akadályozható meg. Állítólag nehezebben modulálhatóvá válik a kuplung majd, de az állórajtokhoz és a pályaautózáshoz hasznos ez a kis módosítás, még akkor is, ha mi kuplung nélkül fogunk nemsokára autózni, csak az induláshoz kell majd kuplung, máskor nem, hála a Flatshifter kit-nek.

Az alkatrészek beszerelése remélhetőleg nem lesz túl hosszadalmas, talán a két ünnep között meg is tudjuk majd ejteni legalább a nagyját. Ahogy az időjárást elnézem, még akár lehet autózás is idén, csak az eső ne esne... 10 fok Karácsonykor... őrület...

Téli feladataink még: csomagtartó és új, zárható csomagtartó fedél készítése, a figyelmeztető hangjelzés hangosabbra cserélése (már megvan a sziréna, csak be kell szerelni) és a kézi hűtőventilátor-kapcsoló elektromos bekötésének ellenőrzése, mert valamiért gyújtással nem működik, csak kikapcsolt gyújtás mellett...

Mindenről beszámolunk, addig is jó pihenést és falatozást mindenkinek!
Ne feledjétek, minden egyes bejgli rontja a súly-lóerő arányt! :-)

Az év utolsó autózása?

Megjött a hideg, de a Westfield-es JxP-vel még egyszer elmentünk autózni egyet - Mikulás napján.
Szerencsére páramentes, napos idő volt, 7 fok körüli hőmérséklettel és elég réteg ruhával és szélfogó anyagokkal felvértezve nem volt hideg. Egy órát mentünk kb. az üres utakon, a kanyarokban mindketten, mintha lábujjhegyen autóznánk, úgy mentünk, félünk a hideg aszfalttól nagyon...
A Mikulás-futamon készült kis videó itt található:

Mikulás-futam videó

Remélem lesz még alkalmunk autózni a télen, bár havat ígérnek az elkövetkező napokra és a hőmérséklet is erősen a mínuszok felé hajlik... ha nem megy, akkor lekapjuk a műszerfalat és beszereljük a hangosabb olajnyomás visszajelzőt és a napokban megvásárolandó sebességi fokozatkijelzőt. Egy csomagtartó sem ártana végre a benzintank fölé...

Mindenesetre a motorhangolásból idén már nem lesz semmi, az AGO Motors-tól Ago is azt mondja, idén már nem érdemes vele foglalkozni a hidegben... majd jövőre...

Megint próbaút!

Múlt szombaton kisütött a nap, a kocsi készen állt a próbaútra. Andrással beöltöztünk, olajszintet ellenőriztünk és elindultunk. Alig egy kilométert tettünk meg, a motor csúnyán füstölni kezdett... Gyors ellenőrzés után kiderült, amit már a beindításkor is láttunk, hogy a motor szétszedésekor valószínűleg olaj ömölhetett a szervizben a hővédő bandázsra. Ez az olaj kezdett lassan kiégni a bandázsból. Megint furán néztek ránk az autósok, míg egy fél óra múlva már nem füstölt tovább a kocsi.
A motor sokkal finomabban, egyenletesebben jár, mint korábban és valószínűleg a hátramenet fix és erős rögzítésének hála a hajtás sem rángat, vibrál annyira, mint korábban. Teljesen kulturált az autó. Nem pörgettük azért nagyon a motort, a szerelők egy-kétszáz km nyugis bejáratást írtak elő. Önfegyelem...
Feltűnt viszont, hogy a motor váltásoknál nem mindig ejti vissza a fordulatot, a kuplung benyomása után a motor felbőg. Ha nem engedjük vissza a kuplungot, lassan visszaesik a fordulat, de nem úgy, ahogy kell. Otthon néhány nappal később aztán megleltük az okot: A gázbowden gyakorlatilag holtjáték nélkül lett bekötve és a meleg motornál úgy látszik nem tudta a rugó elég gyorsan visszahúzni alapállásba a bowdent, az utolsó millimétereken már lelassult a mozgása. Nagyobb holtjátékot állítva megszűnni látszik a probléma, de a következő menet során minden kiderül.
Kiderítettük időközben azt is, hogy az eredeti motorunk egy amerikai modell volt, abból is Kaliforniai verzió, ahol a szigorú környezetvédelmi előírások miatt az R1-es motoron az egyes hengerekből esetleg kikerülő minimális el nem égetett üzemanyag párát sem engedik a levegőbe, emiatt két szellőző gumicsövön keresztül egy aktív szénszűrőn át kötik meg az üzemanyagot. A szénszűrő nem volt a motoron már, de a két gumicsövet egy pici légszűrővel mi kiszellőztettük . Igen ám, de a motor a csöveken keresztül fals levegőt szívott, ami tovább rontotta az eddig sem helyes benzinkeveréket. A két csövet ledugóztuk, ezzel ez a probléma is megszűnt, szerencse, hogy erre is fény derült még a motorhangolás előtt.
A motorhangolást most már nem fogom elkiabálni, remélem még idén sor kerülhet azért rá...
Addig még egy dolgot meg kell oldanunk. A kipufogódobunk elöl-hátul szelel. A rozsdamentes henger két végére egy-egy tányér van szegecselve, de tömítve nincs. A kipufogó alapjáraton is mindenfelé kifúj, ettől a kipufogóhang is ronda rotyogó, de biztos a teljesítménynek sem a legjobb ez így. A pécsi találkozóról hazatérőben ráadásul egy cicergő-zörgő hangot is felfedeztünk a dobból, mikor leszereltük a motor-kivétel miatt, kiderült, hogy a dobban lévő perforált cső engedett el, és előre-hátra szabadon lötyög a dobban... Nincs mese, szét kell szedni a dobot, lefúrni a szegecseket, meghegeszteni a belsejét és kitömíteni a zárósapkákat. Ha mindez megvolt, mehet vissza a kocsira, és jöhet a fékpad. De a rozsdamentes dobot alumínium szegeccsel nem szabad rögzíteni, rozsdamentes szegecset meg nem tartanak minden sarkon. Az Interneten szerencsére két helyet is találtunk, ahol 16 Ft-os darab-áron rozsdamentes, zárt szegecset árulnak. Ott a helyünk, hogy minél hamarabb helyrehozhassuk a nyavalyás dobot. Addig persze használható a kocsi, de akkor lesz igazán szép hangja, ha megszűnnek a ronda mellékzöngék. Mindenről képekben is beszámolunk majd!
Addig a térképet bújom, hogy kidolgozzam a környékbeli legjobb MNR útvonalat, mert az eddigi útjaink legtöbbször nem tették lehetővé az üres, kacskaringós, dimbes-dombos utakon való önfeledt autózást... vajon van Budapest környékén ilyen út egyáltalán? Próba szerencse!