4. újjáépítési nap

Megérkezett a várva-várt Mocal olajhűtő adapter, nem is vártunk sokat, újra a garázsba siettünk. A ragasztó megkötött, leszedtük hát a húzózárakat és hátralépve az MNR új kopoltyúiban gyönyörködhettünk (a műszerfal elem nincs a helyére rögzítve még, ezért a csúnya illesztési hézag...)

Az olajhűtő adapter a képen látható, két kimenete mellett a harmadik kitüremkedése egy beépített termosztát. Amíg a motorolaj hőmérséklete el nem éri a 80 fokot, nem engedi az olajat a hűtőkörbe, nehogy túlhűtse az olajat és hideg, nem megfelelően kenő olaj keringjen a motorban. Az adapter mellett egy figyelmeztető lámpát vezérlő (120 foknál riaszt) olajhűtő jeladót és egy figyelmeztető lámpát vezérlő (1,2 bar-nál riaszt) olajnyomás jeladót is vettünk.

Beszereztünk egy pici, de hangos figyelmeztető jeladót is, ez a lámpákkal együtt fog jelezni, valamelyiket csak észrevesszük majd ha gond van...

Az olajhűtő adaptert a besült motorra próbáltuk fel. Az adaptert elvileg a blokk és az olajszűrő közé lehetne felszerelni, de az R1 blokkon annyira kevés a hely, hogy az olajszűrő is éppen odafér, nála nagyobb átmérőjű szerelvényt nem lehet oda betenni. Ezért az olajszűrőt a helyén hagytuk, tőle balra található a motor eredeti olajhűtője, amelyet a hűtőrendszer vize hűt. Mivel a víz üzemi hőmérséklete kb. 100 fok, az olaj 10.000-es fordulat fölött bizony simán felmehet 120 fok fölé is, ezért kell a külön olajhűtő. Nos, az eredeti olajhűtőt leszerelve kiderült, hogy a rögzítése az olajszűrőjéhez hasonló, azonos menettel rögzíthető, viszont az átmérője nagyobb, mint az olajszűrőjé, nekünk pont megfelel. Felszereléséhez egy 20-as, belül lyukas csavart kellett szereznünk, ami végül a besült motor olajszűrőjének rögzítő csavarja lett. Viszont a közepén lévő csavarfej miatt nem tudtuk betekerni a helyére megfelelőképpen. Az esztergályos 1000 Ft-ot kért volna a csavarfej eltüntetéséért, mivel ezt sokalltuk egy ilyen feladatért, ezért egy állványos fúróba fogtuk a csavart, lassú fordulaton forgattuk, miközben egy állványra támasztott sarokcsiszolóval szépen, körkörösen tudtuk eltüntetni a csavarfejet a menetek megsértése nélkül. Ezután simán felment a helyére az olajhűtő adapter (a képen nem helyesen áll, a cső kimenetek persze nem lefelé fognak állni... és, mint mondtam, ez a besült motor... a kép bal felső sarkában éktelenkedik a hajtókar ütötte lyuk...)Egy gondunk van az adapterrel még, hogy a két kimeneti nyílásának menetei angol szabványosak (1/2" BSPM), de a mi olajrendszerünk DASH-10-es méretű lesz. Hogy mindent egyféle szabvánnyal tudjunk használni, visszavittük hát az adapter a Speedy Racing-hez, akik nagyon rendesen megrendelték a DASH-10-es csatlakozójú újat, mellé megrendeltük az olaj adaptert felülről lezáró kupakot (mivel nem olajszűrőt teszünk a másik oldalára), a csöveket, fittingeket, és a 235 mm széles, 16 cellás Mocal olajhűtőt. Addig ezeket ugyanis nem mertük megrendelni, míg nem voltunk benne biztosak, hogy sikerül az adapternek megfelelő helyet találni a blokkon. A Speedy-ben azt mondták, vigyük az adaptert, ha nem jó, visszaveszik. Nagyon meg vagyunk velük elégedve.

A következő feladatunk az olajkarter megfúrása volt, ide fért csak be a hosszú, 14-es menetű olajhőfok jeladónk. Ehhez vettünk 14-es menetfúrót, de azt állványos gépben kellett volna használni, hogy a megfelelő előtolással tudjuk a vékony alumíniumba metszeni a menetet, ehelyett egy célszerszámot készített apu: egy 14-es anyát hegesztett egy nagy alátétre, ebbe tekertük a menetfúrót, az anya menetemelkedése adta a fúrt menet emelkedését.

A célszerszám alátétjét két pillanatszorítóval fogtuk a karterhez, majd villáskulccsal belemetszettük a menetet.

Íme a kész lyuk a kis menettel.

Itt pedig a beszerelt jeladó. Hogy a vékonyka alumíniumból biztosan ne szakadjon ki a jeladó, belülre vékony kontraanyát tettünk, az olajszivárgás elkerülésére pedig vékony réz alátétet (a képen még csak a próba felszerelés látható).

Az olajnyomásmérő jeleadóját a blokkon található ledugózott szervízfuratok egyikének kupakjába fúrtuk bele. A jeladó érzékeny szerkezet, több helyen olvastuk, hogy a rezgéseket nem jól viseli, ezért gumiba ágyazott bilinccsel rögzítettük a vázhoz, és egy 20 cm-es réz fékcső darabbal kötöttük a jeladót a blokkhoz.

Hétvégén, míg én Szentendrén laminált padlóval burkoltam apósommal a nyaralót, apu kicserélte az új motor eredeti karterét a jeladóval ellátott régi karterre, beszerelte az előbb említett olajnyomás mérő jeladót, bekötötte a két jeladóhoz tartozó elektromos vezetékeket és felszerelte a figyelmeztető hangjelzést.

Erre válaszul én pedig ma este visszaszereltem a kimosott, kitisztított airbox-ot és légszűrőt, és lefestettem feketére a kopoltyúk mögött enyhén kilátszó ragasztót, hogy a lyukakon betekintve ne a fehér szín domináljon...

Néhány apró bekötésen, ellenőrzéseken, egy elektromos apróság javításán és az ülések rögzítésének módosításán kívül már tényleg csak az olajhűtő beszerelése, a folyadékok betöltése és a próbaindítás van hátra... a Speedy 2 hétre vállalta a szállítást. Ebből lassan már eltelt egy hét... türelem, türelem...

3. újjáépítési nap

Sajnos nagyon lassan tudunk csak haladni az autóval. Kevés az időnk és sok a munka otthon is. Ma az MNR építés egy kerti lépcső építéssel osztozott a szombaton... de volt egy-két hétközi óránk is, itt tartunk hát ma:
Még mindig várunk néhány alkatrészt a Speedy-től, elvileg megérkeztek már, kedden átvehetjük a jeladóinkat és az olajhűtő adaptert.
Mivel a jeladókat (olajhőfok és olajnyomás) az olajkörbe kell beszerelni, nem tudtuk még feltölteni a motort olajjal, nem tudtuk beindítani a motort... de ez remélhetőleg már csak napok kérdése...
Az olajhűtő adaptert biztosan nem tudjuk felszerelni az olajszűrő helyére, ez már kiderült. Nem elég a hely, az olajszűrő olyan kis átmérőjű, hogy ilyen kis átmérőjű adapter nem létezik. Most azt tervezzük, hogy a motorblokkon lévő eredeti kis olajhűtőt leszereljük, ennek a helyére megy majd az olajhűtő adapter. Ez nagyobb átmérőjű, mint az olajszűrő, oda valószínűleg pont befér az adapter.
Míg az alkatrészekre várunk, befejeztük az elektronika visszakötését, az elektromos korbácsot újra összekötöttük és rendeztük, majd beszereltük az utolsó műszerünket is.
A három műszer közül a két olajműszer figyelmeztető lámpát is kapott. A létező legfényesebb LED-eket vettem meg, nem nagyok, de vakítanak... pont a sofőr arcába irányítottuk őket, a fényüket szerintünk nappal is látni lehet majd. De biztos, ami biztos, egy hangos buzzer-t is beszerelünk melléjük. Ha az olajhőfok eléri a 120 fokot, vagy az olajnyomás 1 bar alá esik, kigyulladnak a fények és megszólal a hangjelzés. Remélhetőleg pályán észrevesszük majd...
Az egyetlen kellemetlenség, hogy az olajnyomás alapjáraton 1 bar alatt lesz, vagyis piros lámpánál vagy a boxutcában folyamatosan világítani fog a LED és szólni a buzzer... vagy pörgetni kell a motort gázfröccsökkel. Mindegy, inkább ez, mint még egy besült motor...
Így néz ki a műszerfal a három műszerrel és a LED-ekkel.

A motor módosítás egyik eleme az olaj túlfolyó tartály beszerelése volt. Ilyen tartályt alumíniumból aranyáron szoktak mérni, apu viszont a spájzban fellelt habszifont ideálisnak találta a célra. Hogy anyu mennyire örül neki, nem tudom...

A szifon tetejét levágtuk, oldalába két lyukat fúrtunk, ezeket egy átlátszó csővel összekötve szintjelzőt kaptunk, mindig látni fogjuk, mennyi olaj van a tartályban. A nagy lyukon pedig majd a kartergázok és esetlegesen olaj érkezik majd a tartályba, a gázok pedig fölül egy robogó légszűrőn keresztül távoznak majd el. Így nézett ki a habszifon erdeti - retrónak mondható - színében:

Itt pedig a habszifon az alu lemezből hajlított tartójával:

Ugyenezek a porszórás után és felszerelve végleges helyükre:A vastag cső pedig a karterszellőzőbe kötve. (Anyu szerintem nem fogja felismerni a szeretett habszifont...)
A motor túlmelegedése ellen az ausztrál versenyző a kocsija motorházán lyukakat vágott, hogy a motor hője ne csak alul, a kocsi alatt, hanem felül is távozni tudjon. Ezt mi is megtettük, felnyitottuk a motorházat mindkét oldalon, ez ártani biztos nem fog, a kocsi meg nagyon agresszívan néz ki tőle. A lyukak felszerkesztése, kivágása és csiszolása után az orrkúpból megmaradt ráccsal zártuk le a lyukakat. Belülről a ragasztóval elég rondán néznek ki...

Kívülről már sokkal csinosabbak! De a végleges fotókért még várni kell, míg a ragasztó megköt, addig a fa botokhoz húzózárakkal rögzítettük a rácsokat, hogy biztosan jól megragadjanak.

Az ausztrálok azt is állították egyébként, hogy ez a fajta rács meglepően sok levegőt felfog, ők mérhető motorhőmérséklet-csökkenést tapasztaltak, mikor egy meleg napon kiszerelték a rácsot az orrkúpból... Nem tudom, valószínűleg igazuk van, de amíg nem feltétlenül szükséges, addig bent tartjuk a rácsokat, mert profibban néz ki az autó tőle...

Kedd este remélhetőleg felpróbáljuk az olaj adaptert, beszereljük a jeladókat és talán elkezdjük feltölteni folyadékkal a motort... már nincs messze az új próbaút. Jaj de várjuk már!

2. újjáépítési nap

Pénteken, éppen egy nappal mielőtt a motor módosításait meg szerettük volna csinálni, emailt kaptam az ausztrál versenyzőktől, azzal, hogy a Locostbuilders fórumra leírt módosítási terveimben nem látják azt a két apró lépést, ami a lényeg... elképzelhető, hogy azt nem írták le nekem annak idején...
Valóban elfelejtették leírni, hogy a szelepfedelet le kell szedni, négy helyen át kell fúrni, majd két szellőző járatot el kell tömni... szerencsére időben jött a infó és ezzel teljesen összevágott a kép a holland és az angol versenyzőkkel is, ők is megtették ezt. Elő a fúróvál és hajrá!

A motor módosításra azért van szükség, mert a nagy fordulatszámon (14.000-ig) forgó motor nagy karter nyomást generál, ráadásul, mivel hosszában van az autóba beépítve, a motor eredeti szellőzői segítségével nem tudja a nagy karter nyomást hatékonyan elvezetni, a nyomás pedig kiköpi az olajat is a motorból a sebességváltó- és a karter szellőzőin. Ha a szellőzést könnyebbé tesszük, a nyomás nem az olajat köpi majd ki, hanem csak a gázokat. Ehhez azonban fúrni, faragni kell.
Először leszereltük a fedelet a hat nagy imbusz csavarral. Utána eltávolítottuk a két karter szellőző fedelét, alatta a lemez-szelepek láthatók. Na, ezekre nem lesz szükségünk...

Íme a szelepek, amiket kiszedtünk a szellőzőből.

A fedél így néz ki alulról.

A nagy lyukak a gyertyák helyei, a két kisebb, gumitömítéses lyuk pedig szellőző járat a kipufogó szelepek felé. Ezeket kell majd eltömnünk.A motor fedél nélkül.

A gyertyák között látszik a két kipufogó szellőzőjárat is, amiket el kell tömnünk. Van, aki a blokkon - itt - tömte el, de mi úgy gondoltuk, egyszerűbb a fedélen eltömni a lyukat, akkor nem kell a nyitott motor fölött matatni, nehogy fémforgács kerüljön a motorba. Bele sem mertünk gondolni abba, mit csinálnánk, ha egy csavar beleesne mondjuk a motorba...

Ezen a képen a már módosított fedél látható.A karter szellőzőkre két-két lyukat fúrtunk, hogy a motor ne a kipufogó szellőzőn keresztül, hanem a motor tetejéből egyenesen kinyomhassa a megnőtt karter nyomást.

A karter szellőző a kiszerelt szelepekkel, a két beleütött szegeccsel betömött kipufogó szellőző lyukkal és a két új szellőző lyukkal.

Végül visszaszereltük a fedelet, és a karter szellőző fedeleit is.

Kész van hát a motor! Még a csövezést és az olaj túlfolyó tartályt fel kell szerelnünk, de a lényeggel megvagyunk. Bekötöttük az elektromos vezetékeket, a vízcsöveket, a kardántengelyt, a kipufogót is visszaszereltük, az olaj csövezés hiányzik már csak.

Van még egy problémánk viszont...

Írtam korábban, hogy olajhűtőt szeretnénk a kocsira szerelni. Meg is rendeltük az adaptert, ami a blokk és az olajszűrő közé csavarozva leágazást biztosít az olajhűtő felé. De több versenyzővel is beszéltünk és azt mondják, hogy nem lesz jó méret, nem fog odaférni a kis helyre, ami a blokkon van. Ha igaz, és nem fér oda, gondolkodnunk kell a megoldáson. Szerencsére a Speedy Racing azt mondta, ha nem jó a méret, visszaveszik az adaptert. Ez jó hír.

Míg megérkezik az adapter, a műszerezettségünket fejlesztettük. Szintén a Speedy Racing-nél vettünk egy olajhőfok- és egy vízhőfok mérőt. Mindkettő volt eredetileg a Koso műszerünkben, de a két hőfokot egyszerre nem lehetett nézni, ráadásul nem volt eléggé szem előtt. Az analóg műszerek könnyebben leolvashatók, és olyat szerettünk volna, ami ráadásul figyelmeztető lámpát is tud vezérelni, hogy kanyar közben, ha nem a műszert nézzük, akkor is feltűnjön, ha valami nincs rendben.

Ha már vettünk két műszert, lecseréltük a meglévő mechanikus olajnyomás mérőnket elektronikusra, hogy három egyforma műszerünk legyen, ráadásul a nyomásmérőt is figyelmeztető lámpával köthetjük így be, vagyis akár túl kevés az olaj, akár túl meleg, azonnal felvillan majd egy nagy, fényes lámpa a műszerfal tetején, figyelmeztetve a veszélyre. A nyomásmérő műszerért és az egyik jeladóért még vissza kell mennünk a Speedy Racing-hez, de addig is kivágtuk a műszerek helyét.
Először az autóban ülve kijelöltem, hogy melyik terület az, ami mindkét szemmel látható vezetés közben bármikor, nem takarja ki sem a kormány, sem a váltó, sem az index gombok.

Feljelöltem a meglévő lyuk mellé két oldalra az új műszerek helyét és kifúrtam őket. Íme a két meglévő műszer, a harmadikat csak be kell csavarozni majd, amint megérkezett.

Ilyen a rálátás a kormány mögül. Ezek a VDO műszerek ráadásul világítással is rendelkeznek, ellentétben az eddigi mechanikus Racetech műszerünkkel. Nem volt ez nagy probléma, mert nem hiszem, hogy sokat fogunk sötétben pályázni, de azért szebb és profibb lesz ez így.

A következő lépés a műszerek bedrótozása, a motor elektronika teljes bekötése, a motor olaj csövezés elkészítése lesz. Közben kiderül, mi lesz az olajhűtő adapterrel.

Az ausztrálok olajhűtő nélkül használják a kocsit, másoknak van hűtőjük... Legfeljebb kipróbáljuk hűtő nélkül országúton, aztán ha nem melegszik az olaj, akkor pályán is. Ha melegszik, most már látni fogjuk a műszerek segítségével, nem érhet meglepetés.

Mostantól hét közben fogunk szerelni, hogy a szombat a családé maradhasson a nyári időszakban, az első alkalom kedden lesz. Hajrá, mert már nagyon jó az idő és viszket a tenyerünk!

Gondolatok az olaj körül...

Egyre több brit, ausztrál, olasz, holland versenyzővel beszéltem, és mindenki egy kicst másképpen oldotta meg a Yamaha R1-es motor olajproblémáit. Ha minden javaslatot egybegyúrunk, akkor talán bebiztosíthatjuk magunkat... Ebben az esetben így nézne ki az a néhány módosítás, amire szükségünk lesz:

• A karterszellőzők szelepeinek eltávolítása a könnyebb szellőzés érdekében
• Az egyik karterszellőző összekötése a váltószellőzéssel - hogy a motorban maradjon a szellőzőkön kinyomott olaj
• A másik karterszellőző bekötése egy olaj túlfolyó tartályba, azon keresztüli karterszellőztetés
• Olajhűtő beszerelése az orrkúpba
• Olajhőmérsékletmérő felszerelése jelzőlámpával
• Accusump olaj akkumulátor alkalmazása, ami alacsony olajnyomás esetén tartalék olajat nyom a rendszerbe 10-30 másodpercen keresztül
• Olajnyomás jelzőlámpa beszerelése

Ezzel a megoldással talán elérhetjük azt, hogy a motor megbízhatóan, tartósan nagy terheléssel futhasson. Még megbeszéljük a dolgot, de mai információink alapján én jelenleg ezt csinálnám...

Gyerünk a garázsba! Nemigen volt időnk az elmúlt időben a kocsival foglalkozni, de most itt az ideje rendbe tenni és meghajtani! Szombaton újra szerelünk!

Stipistop fotópályázat

Hurrá! Megnyertem a fotópályázatot!

Ha nem is MNR-es képpel, de a bringámról készített éjszakai zseblámpás-fényrajzos fotóval.

Íme:

A nyeremény egy Gopro Motorsport kamera, ami a világ legkisebb digitális, drótnélküli kamerája. Kompletten ütés- és vízálló tokkal, többféle rögzítési lehetőséggel ideális lesz a pályanapok rögzítésére!

Köszi Stipistop és köszi a szavazatokat a többi pályázónak!

1. újjáépítési nap

Nem vártuk, nem terveztük, mégis elérkezett ez a nap, hamarabb, mint gondoltuk volna. Ki kell szednünk az MNR tönkrement motorját és betenni egy újat.

Hét közben lekötöttem az üzemanyag csöveket, vízcsöveket, elektromosságot, kardántengelyt, légszűrőt, kipufogót, pénteken pedig kiemeltük a motort és félreraktuk. Nem volt időnk tovább foglalkozni vele aznap, de így készen álltunk a szombati szerelésre.

Csúfos látvány az újra üresen tátongó motortér...

A kiemelt motor olajteknőjét le kellett szednünk, hogy az MNR által beszerelt olaj-tolulás gátló lemezt kiszerelhessük és átrakhassuk az új blokkba. A leszerelt olajteknő alatt látható a lemez.

Miután kiszereltük a lemezt, több, a motorba nem jó helyre való alkatrészt is találtunk, itt egy hajtókar darabot nézeget apu éppen... csúnya törés volt, a blokk oldala szabályosan kirobbant.

Az olajteknőben ennyi alumínium forgács volt. Valami nagyon szétnyíródott...

Az olajteknőből ezen a kosáron és csövön keresztül szívja az olajszivattyú az olajat. Ez is tele van fémforgáccsal, annyira, hogy a fém kosár el is deformálódott, mert a szivattyú szívta volna az olajat, de az eltömődött kosáron keresztül nem tudta, így beszívta a fém hálót is egy kicsit...

Így néz ki az olaj-tolulást gátló lemez. Leellenőriztük más gyártók hasonló termékeinek képével és azonos velük. Valószínűleg tényleg nem ezzel volt a baj.

A lemezt beszereltük az új blokkba...

Itt látszik a szép, tiszta szívókosár a sértetlen fém hálóval.

Ilyen pedig egy tiszta olajteknő... rajta a tömítéssel...

Miután befejeztük a lemez átszerelését, kicseréltük az olajszivattyúba fúrt olajnyomásmérő csatlakozóját is, majd átszereltük az injektor sort, légszűrő talpat, termosztátot és néhány csövet is, míg teljesen beszerelhető nem lett a motor.

Meghalt a király, éljen a király!

Miután mindent leellenőriztünk még egyszer, beemeltük a helyére és rögzítettük.

Reméljük ezt már nem kell lecserélni egyhamar...

A motor a helyén tehát, de be kell még kötni a csatlakozóit, csöveit. Ráadásul meg kell ejteni azokat a változtatásokat is, amik ahhoz kellenek, hogy a motor megbízhatóan működjön. Három helyről háromféle megoldást hallottunk, de egy a biztos, mindenki a motor karterszellőzésében látja a hiba okát, azt kell módosítanunk.

Közben néhány apróságot módosítanunk kell még az autón, ami a rövid teszt alatt kiderült. Az első kerekek csapágyai beálltak a helyükre, kicsit meglazultak, ettől a felni beleért picit az agy csavarjaiba, megkarcolódott. A csavarokat rövidebbre vágtuk, a csapágyat utánahúztuk. A váltókar füleit kicsit megrövidítettük, a kormányagy körüli részét kicsit kibővítettük, hogy ne érjen bele az agyba. Az ülések rögzítését kell még megoldanunk, mert nem elég az alumíniumra rögzíteni őket, ez biztos. Látszik egy ilyen rövid út után is a terhelés nyoma a lemezeken alulról.

Lesz még hát munka, de a nagy feladat megvan, mostantól nem fizikai, hanem szellemi munka következik... mindenről beszámolunk!

Fotópályázat!

A Stipistop fotópályázatot hirdetett "Mutasd a verdád!" címmel, ahol egy halszemoptikás pici ütés- és vízálló kamerát lehet nyerni, pont olyat, amivel a videót is felvették rólunk. Nagyon tetszett a cucc, beneveztünk hát ezekkel a képekkel:

Május 5-én választják ki a 10 döntőst, belőlük pedig a pályázók szavazatai alapján a győztest. Drukkoljatok!