2010. október 31., vasárnap

Az MNR hazautazik...

Másfél évvel az első próbaút után még mindig nem tudtuk megoldani a hajtás problémáinkat, az irányváltóink folyamatosan cserbenhagytak minket, miközben a hajtáslánc zajai, vibrációi is sokkal ijesztőbbek, mint bármelyik másik motorbicikli motoros autóban tapasztaltak. Pedig ültem R1 motoros MNR-ben, Blackbird motoros MK Indy-ben is. De azt a fajta zajt sehol nem hallottam, ami a mi autónkból jön. A múltkori videót az MNR-nek megmutatva, és véleményüket kikérve abban állapodtunk meg, hogy a legjobb az lesz, ha az autót visszaszállítjuk hozzájuk, a fuvar felét fizetik, és ingyen megkeresik és orvosolják a problémánkat. A videó hangjai alapján ők sem tudtak okosabbat. A hozzáállásuk viszont dicséretes, és annak ellenére, hogy ezzel a hajtás problémával elég régóta küzdünk már, azt kell, hogy mondjuk, nagyon elégedettek vagyunk az MNR-rel.
A szállításhoz egy rokonom ismerősét választottuk, rendszeresen jár Angliába kisméretű ponyvás teherautóval. A felrakodás volt az egyetlen nehézség, mert az egy méter magas platóra nem lehet hogyan felhajtani az autóval. De erre is találtunk megoldást. A felrakodás reggelén kilenckor találkoztunk egy autókereskedés parkolójában.


Az autókereskedés autóliftjét használva a lift mellé parkolt teherautóba csak begurultunk az autóval, majd megkezdődött az autó rögzítésének hosszadalmas művelete...



A kerekek elé és mögé deszka darabokat csavaroztunk a teherautó platójába, hogy előre és hátra se tudjon elmozdulni az autó. A bukókeret segítségével két oldalra rögzítettük a kocsit és az első kerekeit is lekötöttük oldalra, majd a hátsó felfüggesztésnél fogva hátrafelé is rögzítettük az autót. Így nem fog tudni megmozdulni, ha az országúton marad a teherautó... ebben pedig nagyon reménykedünk...
A fuvarozó hétfő dél körül érkezik az MNR-hez, már csak azon kell izgulnunk, hogy ott is megtalálják a lerakodás módját. Vagy egy ismerős szerviz emelő liftjét fogják használni, vagy egy autószállító utánfutóra fogják átgördíteni a kocsit az utánfutó rámpáival, majd onnan le a földre. Meglátjuk, egy a lényeg, hogy épségben az MNR-hez kerülhessen, és ott megtalálják a hiba okát.
Most nem is az foglalkoztat, hogy mekkora a baj, hanem inkább, hogy találjanak valamit. Annál nem lenne rosszabb, mint ha azt hallanánk vissza, hogy "nem találtunk semmit, próbáljuk meg egy újabb hátramenettel"...
Most drukkoljunk a szállítás zökkenőmentességéért, majd a hiba megtalálásáért. Hogy mikor megyünk újra a kocsival, az most mellékes... folyt. köv...

Nincsenek megjegyzések: