A motor újra a helyén

Elnézést a hosszú hírzárlatért. Családi betegeskedés, szabadság és a rossz idő eredményezte, hogy elég lassan tudtunk csak haladni az MNR-rel.
Legelőször is adós vagyok egy pár képpel a legutóbbi szerelésünkről...
Ezen a képen a Quaife hátramenet látható, és a vázra hegesztett tartódoboza. A réseken benyúlva lehetne elvileg meghúzni a csavarjait alulról, de nem lehet sajnos... nincs elég hely... ezért kivágtuk az alu padlót a hátramenet alatt, vigyázva a benzin- és fékcsövekre...
Még bakra téve is elég kevés hely volt a kocsi alatt...
A csavarokat lecseréltük, a legerősebb Loctite-tal bekentük őket, erősen meghúztuk, és az előzetesen átfúrt fejükön drótot átfűzve a drótokat rögzítettük. Nem fognak újra kilazulni...
Végül a vágott lyukat beragasztottuk és beszögecseltük. Kész!
Visszatérve a motor históriára...
A szerelők nem tudtak hozzáférni a vázban lévő motorhoz, hogy a leszedett hengert visszarakják, de ez csak a szétszedés után derült ki... ezért miután szétszedték, a kocsit hazavontattuk, a motort kivettük, visszavittük hozzájuk, ők meg összeszerelték, majd mehettünk érte...
Hiába könnyű a motor, meguntuk az emelgetését, ezért egy betonvasból hajlított kampó, két csiga és egy pár méter kötél segítségével a teraszunk egy időre motoremelővé változott. Hogy egy V8-as motort is megbírna-e azt nem tudom, de ez nekünk nagyon kényelmes volt... A kocsit kitoltam a garázsból, apu felemelte a motort, begurultam alá a kocsival, majd beengedtük a motort a helyére.
(A csigát és a kötelet használtuk a kocsi vontatásához is egyébként, az MNR-en ugyanis nincsen vontatószem. A kötél két végét az első, alsó lengőkarokra, amennyire lehetett a szélükre kötöztük, a kötél közepére jött a csiga, azt pedig egy hegymászó karabiner segítségével a vontató autó vonószemére rögzítettük. Egy vontatóháromszöget kaptunk így, ami tökéletesen bevált, a módszer bármilyen vontató járművel működik majd.)
Transzplantációra készen
Újra a helyén a második, már egészséges szív...
A beszerelés könnyen ment, csak a kipufogóval szenvedtünk meg, úgy tűnik, mikor a szerelők leszerelték, kicsit elcsavarodhatott a négy különálló leömlő, ezért nem akartak a helyükre menni, elég sokat kellett játszani velük, míg megtalálták a régi fészküket...
A víz és az elektromosság vezetékeit, csöveit már mondhatni csukott szemmel is a helyükre tudtuk szerelni, a víz és az olajszint feltöltése után pöccre indult a motor, de azonnal füstöt eresztett valahonnan oldalról, ami a szerelés során ráfolyt olaj, a kipufogó rendszer összeszerelésekor használt zsír (azzal ragasztottuk a helyére a folyton kipotyogó makacs tömítőgyűrűket) is lehetett, de mivel kint szakadt az eső, nem tudtunk kint tesztelni, így azonnal le is állítottuk a motort, nehogy a füst teljesen ellepje a garázst.
Rögzítettük a drótokat, csöveket, és azóta is várjuk, hogy elálljon az eső... talán hétvégén mehetünk egy kört... egy párszáz kilométert menni kellene a motorral mielőtt fékpadra visszük, hogy bekopjanak az új alkatrészek... úgyhogy: Süss fel Nap!...