4. újjáépítési nap

Megérkezett a várva-várt Mocal olajhűtő adapter, nem is vártunk sokat, újra a garázsba siettünk. A ragasztó megkötött, leszedtük hát a húzózárakat és hátralépve az MNR új kopoltyúiban gyönyörködhettünk (a műszerfal elem nincs a helyére rögzítve még, ezért a csúnya illesztési hézag...)

Az olajhűtő adapter a képen látható, két kimenete mellett a harmadik kitüremkedése egy beépített termosztát. Amíg a motorolaj hőmérséklete el nem éri a 80 fokot, nem engedi az olajat a hűtőkörbe, nehogy túlhűtse az olajat és hideg, nem megfelelően kenő olaj keringjen a motorban. Az adapter mellett egy figyelmeztető lámpát vezérlő (120 foknál riaszt) olajhűtő jeladót és egy figyelmeztető lámpát vezérlő (1,2 bar-nál riaszt) olajnyomás jeladót is vettünk.

Beszereztünk egy pici, de hangos figyelmeztető jeladót is, ez a lámpákkal együtt fog jelezni, valamelyiket csak észrevesszük majd ha gond van...

Az olajhűtő adaptert a besült motorra próbáltuk fel. Az adaptert elvileg a blokk és az olajszűrő közé lehetne felszerelni, de az R1 blokkon annyira kevés a hely, hogy az olajszűrő is éppen odafér, nála nagyobb átmérőjű szerelvényt nem lehet oda betenni. Ezért az olajszűrőt a helyén hagytuk, tőle balra található a motor eredeti olajhűtője, amelyet a hűtőrendszer vize hűt. Mivel a víz üzemi hőmérséklete kb. 100 fok, az olaj 10.000-es fordulat fölött bizony simán felmehet 120 fok fölé is, ezért kell a külön olajhűtő. Nos, az eredeti olajhűtőt leszerelve kiderült, hogy a rögzítése az olajszűrőjéhez hasonló, azonos menettel rögzíthető, viszont az átmérője nagyobb, mint az olajszűrőjé, nekünk pont megfelel. Felszereléséhez egy 20-as, belül lyukas csavart kellett szereznünk, ami végül a besült motor olajszűrőjének rögzítő csavarja lett. Viszont a közepén lévő csavarfej miatt nem tudtuk betekerni a helyére megfelelőképpen. Az esztergályos 1000 Ft-ot kért volna a csavarfej eltüntetéséért, mivel ezt sokalltuk egy ilyen feladatért, ezért egy állványos fúróba fogtuk a csavart, lassú fordulaton forgattuk, miközben egy állványra támasztott sarokcsiszolóval szépen, körkörösen tudtuk eltüntetni a csavarfejet a menetek megsértése nélkül. Ezután simán felment a helyére az olajhűtő adapter (a képen nem helyesen áll, a cső kimenetek persze nem lefelé fognak állni... és, mint mondtam, ez a besült motor... a kép bal felső sarkában éktelenkedik a hajtókar ütötte lyuk...)Egy gondunk van az adapterrel még, hogy a két kimeneti nyílásának menetei angol szabványosak (1/2" BSPM), de a mi olajrendszerünk DASH-10-es méretű lesz. Hogy mindent egyféle szabvánnyal tudjunk használni, visszavittük hát az adapter a Speedy Racing-hez, akik nagyon rendesen megrendelték a DASH-10-es csatlakozójú újat, mellé megrendeltük az olaj adaptert felülről lezáró kupakot (mivel nem olajszűrőt teszünk a másik oldalára), a csöveket, fittingeket, és a 235 mm széles, 16 cellás Mocal olajhűtőt. Addig ezeket ugyanis nem mertük megrendelni, míg nem voltunk benne biztosak, hogy sikerül az adapternek megfelelő helyet találni a blokkon. A Speedy-ben azt mondták, vigyük az adaptert, ha nem jó, visszaveszik. Nagyon meg vagyunk velük elégedve.

A következő feladatunk az olajkarter megfúrása volt, ide fért csak be a hosszú, 14-es menetű olajhőfok jeladónk. Ehhez vettünk 14-es menetfúrót, de azt állványos gépben kellett volna használni, hogy a megfelelő előtolással tudjuk a vékony alumíniumba metszeni a menetet, ehelyett egy célszerszámot készített apu: egy 14-es anyát hegesztett egy nagy alátétre, ebbe tekertük a menetfúrót, az anya menetemelkedése adta a fúrt menet emelkedését.

A célszerszám alátétjét két pillanatszorítóval fogtuk a karterhez, majd villáskulccsal belemetszettük a menetet.

Íme a kész lyuk a kis menettel.

Itt pedig a beszerelt jeladó. Hogy a vékonyka alumíniumból biztosan ne szakadjon ki a jeladó, belülre vékony kontraanyát tettünk, az olajszivárgás elkerülésére pedig vékony réz alátétet (a képen még csak a próba felszerelés látható).

Az olajnyomásmérő jeleadóját a blokkon található ledugózott szervízfuratok egyikének kupakjába fúrtuk bele. A jeladó érzékeny szerkezet, több helyen olvastuk, hogy a rezgéseket nem jól viseli, ezért gumiba ágyazott bilinccsel rögzítettük a vázhoz, és egy 20 cm-es réz fékcső darabbal kötöttük a jeladót a blokkhoz.

Hétvégén, míg én Szentendrén laminált padlóval burkoltam apósommal a nyaralót, apu kicserélte az új motor eredeti karterét a jeladóval ellátott régi karterre, beszerelte az előbb említett olajnyomás mérő jeladót, bekötötte a két jeladóhoz tartozó elektromos vezetékeket és felszerelte a figyelmeztető hangjelzést.

Erre válaszul én pedig ma este visszaszereltem a kimosott, kitisztított airbox-ot és légszűrőt, és lefestettem feketére a kopoltyúk mögött enyhén kilátszó ragasztót, hogy a lyukakon betekintve ne a fehér szín domináljon...

Néhány apró bekötésen, ellenőrzéseken, egy elektromos apróság javításán és az ülések rögzítésének módosításán kívül már tényleg csak az olajhűtő beszerelése, a folyadékok betöltése és a próbaindítás van hátra... a Speedy 2 hétre vállalta a szállítást. Ebből lassan már eltelt egy hét... türelem, türelem...

3. újjáépítési nap

Sajnos nagyon lassan tudunk csak haladni az autóval. Kevés az időnk és sok a munka otthon is. Ma az MNR építés egy kerti lépcső építéssel osztozott a szombaton... de volt egy-két hétközi óránk is, itt tartunk hát ma:
Még mindig várunk néhány alkatrészt a Speedy-től, elvileg megérkeztek már, kedden átvehetjük a jeladóinkat és az olajhűtő adaptert.
Mivel a jeladókat (olajhőfok és olajnyomás) az olajkörbe kell beszerelni, nem tudtuk még feltölteni a motort olajjal, nem tudtuk beindítani a motort... de ez remélhetőleg már csak napok kérdése...
Az olajhűtő adaptert biztosan nem tudjuk felszerelni az olajszűrő helyére, ez már kiderült. Nem elég a hely, az olajszűrő olyan kis átmérőjű, hogy ilyen kis átmérőjű adapter nem létezik. Most azt tervezzük, hogy a motorblokkon lévő eredeti kis olajhűtőt leszereljük, ennek a helyére megy majd az olajhűtő adapter. Ez nagyobb átmérőjű, mint az olajszűrő, oda valószínűleg pont befér az adapter.
Míg az alkatrészekre várunk, befejeztük az elektronika visszakötését, az elektromos korbácsot újra összekötöttük és rendeztük, majd beszereltük az utolsó műszerünket is.
A három műszer közül a két olajműszer figyelmeztető lámpát is kapott. A létező legfényesebb LED-eket vettem meg, nem nagyok, de vakítanak... pont a sofőr arcába irányítottuk őket, a fényüket szerintünk nappal is látni lehet majd. De biztos, ami biztos, egy hangos buzzer-t is beszerelünk melléjük. Ha az olajhőfok eléri a 120 fokot, vagy az olajnyomás 1 bar alá esik, kigyulladnak a fények és megszólal a hangjelzés. Remélhetőleg pályán észrevesszük majd...
Az egyetlen kellemetlenség, hogy az olajnyomás alapjáraton 1 bar alatt lesz, vagyis piros lámpánál vagy a boxutcában folyamatosan világítani fog a LED és szólni a buzzer... vagy pörgetni kell a motort gázfröccsökkel. Mindegy, inkább ez, mint még egy besült motor...
Így néz ki a műszerfal a három műszerrel és a LED-ekkel.

A motor módosítás egyik eleme az olaj túlfolyó tartály beszerelése volt. Ilyen tartályt alumíniumból aranyáron szoktak mérni, apu viszont a spájzban fellelt habszifont ideálisnak találta a célra. Hogy anyu mennyire örül neki, nem tudom...

A szifon tetejét levágtuk, oldalába két lyukat fúrtunk, ezeket egy átlátszó csővel összekötve szintjelzőt kaptunk, mindig látni fogjuk, mennyi olaj van a tartályban. A nagy lyukon pedig majd a kartergázok és esetlegesen olaj érkezik majd a tartályba, a gázok pedig fölül egy robogó légszűrőn keresztül távoznak majd el. Így nézett ki a habszifon erdeti - retrónak mondható - színében:

Itt pedig a habszifon az alu lemezből hajlított tartójával:

Ugyenezek a porszórás után és felszerelve végleges helyükre:A vastag cső pedig a karterszellőzőbe kötve. (Anyu szerintem nem fogja felismerni a szeretett habszifont...)
A motor túlmelegedése ellen az ausztrál versenyző a kocsija motorházán lyukakat vágott, hogy a motor hője ne csak alul, a kocsi alatt, hanem felül is távozni tudjon. Ezt mi is megtettük, felnyitottuk a motorházat mindkét oldalon, ez ártani biztos nem fog, a kocsi meg nagyon agresszívan néz ki tőle. A lyukak felszerkesztése, kivágása és csiszolása után az orrkúpból megmaradt ráccsal zártuk le a lyukakat. Belülről a ragasztóval elég rondán néznek ki...

Kívülről már sokkal csinosabbak! De a végleges fotókért még várni kell, míg a ragasztó megköt, addig a fa botokhoz húzózárakkal rögzítettük a rácsokat, hogy biztosan jól megragadjanak.

Az ausztrálok azt is állították egyébként, hogy ez a fajta rács meglepően sok levegőt felfog, ők mérhető motorhőmérséklet-csökkenést tapasztaltak, mikor egy meleg napon kiszerelték a rácsot az orrkúpból... Nem tudom, valószínűleg igazuk van, de amíg nem feltétlenül szükséges, addig bent tartjuk a rácsokat, mert profibban néz ki az autó tőle...

Kedd este remélhetőleg felpróbáljuk az olaj adaptert, beszereljük a jeladókat és talán elkezdjük feltölteni folyadékkal a motort... már nincs messze az új próbaút. Jaj de várjuk már!