Sásdon találkoztunk, onnan a Mecseken keresztül autózva mentünk Cserkútra a szállásunkra, majd be Pécsre, ahol a helyi sajtó nézegette meg járműveinket. Utána egy Olasz nevű faluba mentünk egy rendkívül érdekes veterán motor magángyűjteményt megnézni. Legalább 40-50 magyar veteránmotor volt kiállítva egy-két brit versenymotorral együtt. Volt egy pár autó is, többnyire az autózás hőskorából, a 20-as 30-as évekből.
Ezután a szállásunkra mentünk, közben az eső is elkapott. Az MNR remekül vizsgázott az esőben, 60 fölött már csak a sisak tetejét éri az eső, meg a szembe jövő autók verik fel a vizet, valamint a saját első kerekünk szór finom permetet az utastérbe. Csak válltól derékig lesz vizes sofőr és utas és csak a külső oldalukon.
Másnap Pécsett városnézés, további sajtó bemutató után Hosszúheténybe mentünk egy kitcar-os ismerőshöz, aki veterán autókat, köztük egy Mini alapra épülő veteránkorú kitcart restaurál. Innen a Mecseken át Orfűre mentünk, ott sétáltunk egyet, beszélgettünk, majd a búcsúzás után ki-ki hazaindult.
Az egész úton remekül teljesített az MNR, egy csavar nem sok, annyi sem lazult meg!
A motor kicsit rángat bizonyos fordulatszámokon, be kellene már állíttatni a levegő-benzinkeveréket a Power Commanderrel, de ez majd a szelepcsere után lesz aktuális.
A párnázatlan ülések annyira kényelmesek, hogy az hihetetlen! Megkockáztatom, hogy kényelmesebbek, mint bármelyik eddigi autóm ülései. A forma annyira el van találva, hogy nem nyom sehol és nem kell fészkelődni hosszú távon sem. Az egyetlen dolog, ami kényelmetlen hosszú távon, az a gázpedált tartó láb helyzete, ez 200 km után már erősen elgémberedik.
Egyszóval remek volt az autó és a túra! Köszönet mindenkinek a szervezésért és a jelenlétért, legközelebb találkozunk!
Egy kép, ahogy repesztünk az esőfelhők felé a lemenő nap fényében...
És egy videó a túráról:Klikk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése