5-6. újjáépítési nap

Három hónap alatt egy újszülött megtanul mosolyogni, hangokat kiadni, reagálni a szülei mosolyaira. Péter fiam éppen ebbe a fázisba ért és egyre több örömünk telik benne. Három hónap sok idő... éppen ennyi ideje, hogy utoljára járt az MNR motorja. Bosszantóan sok idő ez...
Részben a nyári programok miatt nem tudtunk annyit foglalkozni az autóval, amennyit amúgy szerettünk volna, részben krónikus alkatrész hiányunk pecsételte meg minden szándékunkat.
A Speedy Racing-től nem érkezett meg a mai napig a lassan egy hónapja megrendelt Mocal olajhűtő és olajhűtő adapter. Sem megközelítő dátumot, sem egy bátorítást, hogy "Nyugalom, már úton van!" nem tudnak adni, ezért úgy döntöttünk, nem várunk tovább, megrendeljük az alkatrészeket az angol Merlin Motorsport honlapjáról. Előtte felhívtam őket, ami nekünk kell, van raktáron, és 5 nap alatt szállítják... ha ez tudjuk, rögtön ezzel kezdjük... bosszantó.
Úgy döntöttünk, nem várjuk ki még ezt az öt napot sem, olajhűtő nélkül teszteljük az autót, országúti használat mellett nem lehet semmi gond az olaj hőfokkal, amikor megérkeznek az alkatrészek, mindent felszerelünk egy nap alatt és kész. De addig beindítjuk a motort, teszteljük az autót, műszereket, stb.
Míg az alkatrészeket vártuk hiába, elvégeztük azokat a munkákat, amik előbb-utóbb úgyis sorra kerültek volna. Az egyik ilyen munka az ülések rögzítése volt.
Az MNR azt tanácsolta, hogy az üléseket egyszerűen csavarozzuk az alumínium padlólemezhez. Ez nem tűnt rossz ötletnek, elvégre ütközés esetén nem az ülés, hanem az öv tart meg, mégis, egy Hungaroring alkalom (rövid alkalom sajnos) után szabad szemmel látszott az alumínium lemez deformációja, ahol az ülés rángatta a lemezt.
Úgy döntöttünk hát, hogy a váz csöveire felfekvő, az alumínium padlólemezhez szegecselt alumínium zártszelvényekkel váltjuk ki a padlóra nehezedő ülések terhelését. Az ötlet jól bevált, sokkal merevebben is állnak az ülések, szerintünk nem volt hiábavaló a néhány óra munka a konzolokkal...

Az alacsony olajnyomásra és magas olajhőfokra figyelmeztető lámpák mellé beszereltünk egy sípoló hangjelzést is, amint azt korábban is említettük. Mivel azonban szintetikus olaj használata mellett alapjáraton annyira alacsony a motor olajnyomása, hogy a hangjelzés mindig működne, úgy döntöttünk, beszerelünk egy kapcsolót, ami kiiktatja a hangjelzést ha pl. piros lámpánál állva folyamatos sípolásával a őrületbe kergetne a hangjelzés. Ezzel a döntésünkkel felrúgtuk a műszerfal szimmetriáját, bal oldalra egy plusz kapcsoló került a többi mellé...

Végleges helyére szereltük az olajhőmérséklet jeladóját az olajkarterbe és bekötöttük.

Beszereltük az olajnyomás jeladót is, amit nem szabad mereven beletekerni a blokkba, mert a rázkódás tönkreteszi rövid idő alatt, ezért egy fékcső segítségével gumiba ágyazva rögzítettük a vázra.

Mikor mindezzel megvoltunk, ellenőriztük a hűtőrendszerünket, az olajrendszerünket, olajszűrőt cseréltünk és feltöltöttük vízzel, majd olajjal a motort. Most Motul 300V Factory Line 10W40 olajat használunk a korábbi Castrol Racing 4T helyett, mert a Castrol-ról azt hallottuk, hogy kuplungcsúszást okozhat (tapasztaltuk a Hungaroringen) és a Motul vagy a Yamalube a legjobb a mi használatunkra az R1 blokkba.

A folyadékok betöltése után gyors ellenőrzés következett, vajon minden rendben van-e, majd a földre eresztettük a kocsit a bakokról, amiken már egy negyed éve pihent. Megint meglepődtünk, hogy milyen alacsony az autó... :-)

Ezúttal András indította az autót, de pár másodperc indítózás után lemerült az akkumulátor... Mekkora majom vagyok! Elfelejtettem feltölteni, pedig még beszéltünk is róla!

Bementünk vacsorázni és egy TopGear-t megnézni. Egy óra múlva (este 11-kor) visszamentünk és tovább indítóztunk, de még csak egy röffenés sem történt... Az utolsó próbálkozásnál meghúztam a gázbowdent, ettől röffent egyet a motor, majd András gázt adott és egy pillanatra felbőgött a motor majd újra lefulladt. Új indítózás következett, de az akkumulátor megint lemerült... András ekkor hazaindult, ő lakik a legmesszebb és ma már nem lesz autóvezetés...

Apuval újra olajat töltöttünk a kocsiba, hogy a szint helyreálljon, közben az akkut töltöttük, elpakoltunk, majd még utoljára megpróbáltuk beindítani a kocsit. Elsőre beröffent és gyönyörű alapjárattal járni kezdett!!! Persze eddigre már nem videóztunk, ezért a nagy esemény nem is lett megörökítve... Sebaj! Újra életet leheltünk a kocsiba! Járó motor mellett felhívtuk Andrást éjfélkor, hogy ő is hallhassa, miről maradt le, majd elcsomagoltunk és boldogan elbúcsúztunk egmástól... jó kis hétvégének nézünk elébe! Csak ne essen! Ígérem videó is lesz majd... :-)