3. újjáépítési nap

Sajnos nagyon lassan tudunk csak haladni az autóval. Kevés az időnk és sok a munka otthon is. Ma az MNR építés egy kerti lépcső építéssel osztozott a szombaton... de volt egy-két hétközi óránk is, itt tartunk hát ma:
Még mindig várunk néhány alkatrészt a Speedy-től, elvileg megérkeztek már, kedden átvehetjük a jeladóinkat és az olajhűtő adaptert.
Mivel a jeladókat (olajhőfok és olajnyomás) az olajkörbe kell beszerelni, nem tudtuk még feltölteni a motort olajjal, nem tudtuk beindítani a motort... de ez remélhetőleg már csak napok kérdése...
Az olajhűtő adaptert biztosan nem tudjuk felszerelni az olajszűrő helyére, ez már kiderült. Nem elég a hely, az olajszűrő olyan kis átmérőjű, hogy ilyen kis átmérőjű adapter nem létezik. Most azt tervezzük, hogy a motorblokkon lévő eredeti kis olajhűtőt leszereljük, ennek a helyére megy majd az olajhűtő adapter. Ez nagyobb átmérőjű, mint az olajszűrő, oda valószínűleg pont befér az adapter.
Míg az alkatrészekre várunk, befejeztük az elektronika visszakötését, az elektromos korbácsot újra összekötöttük és rendeztük, majd beszereltük az utolsó műszerünket is.
A három műszer közül a két olajműszer figyelmeztető lámpát is kapott. A létező legfényesebb LED-eket vettem meg, nem nagyok, de vakítanak... pont a sofőr arcába irányítottuk őket, a fényüket szerintünk nappal is látni lehet majd. De biztos, ami biztos, egy hangos buzzer-t is beszerelünk melléjük. Ha az olajhőfok eléri a 120 fokot, vagy az olajnyomás 1 bar alá esik, kigyulladnak a fények és megszólal a hangjelzés. Remélhetőleg pályán észrevesszük majd...
Az egyetlen kellemetlenség, hogy az olajnyomás alapjáraton 1 bar alatt lesz, vagyis piros lámpánál vagy a boxutcában folyamatosan világítani fog a LED és szólni a buzzer... vagy pörgetni kell a motort gázfröccsökkel. Mindegy, inkább ez, mint még egy besült motor...
Így néz ki a műszerfal a három műszerrel és a LED-ekkel.

A motor módosítás egyik eleme az olaj túlfolyó tartály beszerelése volt. Ilyen tartályt alumíniumból aranyáron szoktak mérni, apu viszont a spájzban fellelt habszifont ideálisnak találta a célra. Hogy anyu mennyire örül neki, nem tudom...

A szifon tetejét levágtuk, oldalába két lyukat fúrtunk, ezeket egy átlátszó csővel összekötve szintjelzőt kaptunk, mindig látni fogjuk, mennyi olaj van a tartályban. A nagy lyukon pedig majd a kartergázok és esetlegesen olaj érkezik majd a tartályba, a gázok pedig fölül egy robogó légszűrőn keresztül távoznak majd el. Így nézett ki a habszifon erdeti - retrónak mondható - színében:

Itt pedig a habszifon az alu lemezből hajlított tartójával:

Ugyenezek a porszórás után és felszerelve végleges helyükre:A vastag cső pedig a karterszellőzőbe kötve. (Anyu szerintem nem fogja felismerni a szeretett habszifont...)
A motor túlmelegedése ellen az ausztrál versenyző a kocsija motorházán lyukakat vágott, hogy a motor hője ne csak alul, a kocsi alatt, hanem felül is távozni tudjon. Ezt mi is megtettük, felnyitottuk a motorházat mindkét oldalon, ez ártani biztos nem fog, a kocsi meg nagyon agresszívan néz ki tőle. A lyukak felszerkesztése, kivágása és csiszolása után az orrkúpból megmaradt ráccsal zártuk le a lyukakat. Belülről a ragasztóval elég rondán néznek ki...

Kívülről már sokkal csinosabbak! De a végleges fotókért még várni kell, míg a ragasztó megköt, addig a fa botokhoz húzózárakkal rögzítettük a rácsokat, hogy biztosan jól megragadjanak.

Az ausztrálok azt is állították egyébként, hogy ez a fajta rács meglepően sok levegőt felfog, ők mérhető motorhőmérséklet-csökkenést tapasztaltak, mikor egy meleg napon kiszerelték a rácsot az orrkúpból... Nem tudom, valószínűleg igazuk van, de amíg nem feltétlenül szükséges, addig bent tartjuk a rácsokat, mert profibban néz ki az autó tőle...

Kedd este remélhetőleg felpróbáljuk az olaj adaptert, beszereljük a jeladókat és talán elkezdjük feltölteni folyadékkal a motort... már nincs messze az új próbaút. Jaj de várjuk már!