19. építési nap

Jelenlegi tempónk talán értelmetlennek tűnik, hiszen hiába készülünk el télen az autóval, nem tudunk beleülni úgysem a hideg és esős idő ezt teljesen kizárja, mégis, nagyon szépen haladtunk az elmúlt időben, és az eheti teljesítmény is látványos lett!
Először "szemeket" kapott az MNR! A fényszórókat tartó rudat a vázra keresztbe kell csavarozni, de a rúd helyét az orrkúpból ki kell vágni. Mértünk, jelöltünk, csiszoltunk, és a végén hetykén álltak a fényszórók a rúd két végén. Még nem állítottuk be őket, ezért kicsit kancsal a kocsi...

Úgy ítéltük meg, nem elég az orrkúpot négy csavarral rögzíteni felül a vázhoz, mert ha leérne az orrkúp alja (megvan az esély, nagyon alacsonyan lesz), félő, hogy azonnal felfeszíti a csavarokat és kiszakadnak, így a kocsi alján még két csavarral a vázhoz fogattuk. Ez a rögzítés nem nagyon látványos, de a csatornafedeleken kívül mást ez nem fog zavarni, nem látni oda...

Az orrkúp után a motorház és a műszerfal rögzítése következett. minden a helyére illesztettünk és ragasztószalaggal rögzítettünk. Kicsit játszottunk az elemekkel, hogy minden illesztési hézag szép párhuzamosan fusson.Amikor elégedettek voltunk, sablont készítettünk a motorháztető rögzítő csatjainak a felfúrásához. A csatok két részből állnak, egy kis kampóból a motorháztetőn és egy gumi pántból a karosszéria alsó részén, amit a kampóba beakasztva a gumi rugalmasságát rugóként használva feszíthető le a motorháztető. Rövid méricskélés következett, majd fúrás...

Aztán a lyukak ellenőrzése. Annyira izgatottak voltunk, hogy elfelejtettük leszedni a ragasztószalagot a műanyagról, rászegecseltük a csatot, majd szedhettük le az egészet, mert nem lehetett leszedni a ragasztószalagot alóla... hmmm...

Másodszorra szépen sikerült... :-)

Ezután az egyrészes kardánalagút helyreszabása következett. Ez elég aprólékos munka és legalább 20-szor kellett ki és berakni a kocsiba az elemet, mindig kicsit kivágva belőle, hogy a váz csöveinek helyet hagyva a helyére kerüljön. Még nem 100%-os, de már majdnem kész.
A kormányt is felraktuk, amihez fel kellett mérni a kormányagy lyukait a kormányra és ki kellett fúrni a hat lyukat rajta. A kormányagy egyébként levehető, mint a Forma-1-es autóknál, ami egyrészt a beszállást segíti, másrészt pedig lopás-biztonsági felszerelés is. Vajon hány autótolvaj sétál egy versenykormánnyal a dzsekije alatt?

Egyébként a fehér bandázs a velúrt óvja a fúrás-faragás okozta sérülésektől, nem egyedi dizájn-elem...

A műszerfalon látszik a kormány bal oldalán egy lyuk, ott megy a kormányváltó bowdenje a műszerfal mögé, csak még nem szereltük véglegesre, úgyis sokszor le kell még szednünk a műszerfalt még mielőtt végleg rögzíthetjük...

Most már egész autóformája kezd lenni a VortX-nek, nem?

Ilyen lesz a kilátás a sofőr ülésből... nagyon várjuk!!!
Végül pedig megmutatnám, milyen keréknyomás mérőt vettünk a kocsihoz. Semmi különleges, bár 4 féle mértékegységben is tud mérni és képes nyomás kieresztésre is, de nekem nagyon tetszik... :-)

Jövő héten folytatjuk! Elektromosság lesz a program, és utána várhatóan kerékre rakjuk a kocsit, mert a sárvédők és a kipufogó rögzítéséhez látnunk kell a kerekek végleges helyét. Minden jót!

(Miért nem kommentálja senki a blogot? A szavazás szépen halad, de az utóbbi időben csendben vannak az olvasók...)

18. építési nap

A csend a zene fontos eleme... a mi esetünkben is jót tett egy hét építési szünet a családjainknak, de azért sok idejük nem volt megszokni a vidám családi szombatokat, ezen a héten megint a garázsban szereltünk. Hogy milyen eredménnyel?

Először is kiderült, hogy a gumis nem tudja az alu felni súlyait beljebb ragasztani, mert állítása szerint akkor semmit nem ér az egész mérés. Ezt ugyan kétlem, szerintem ha akarja, ki tudja mérni és esetleg egy-két próbával be tudta volna lőni a kereket, de mindegy, teljes érdektelenség tükröződött az arcán, így a B tervhez folyamodtunk...

Egy rugókészítőhöz mentünk, aki a Sierra kézifék-visszahúzó rugó mintájára készített két ugyanolyan profilú, de kevesebb tekercsből álló rugót, ami mellett már szépen elforognak a kerekek, bárhol legyenek is a súlyok rajtuk. Mindezt egy centrírozás áráért...

A Sierra és az új rugó (festés után) egymás mellett:

Itt pedig már az új rugó a fékre felszerelve:

Miután a rugók pipáját az építési naplónkba berajzoltuk, a karosszériával folytattuk, amit alul végig rögzítettünk már, de felül még az orrkúphoz kellett igazítanunk és a vázhoz szegecselnünk. Végül nem a szegecselés mellett döntöttünk, mert arra gondoltunk, nem árt, ha bontható lesz és ha nagyon muszáj, akkor könnyebben tudjuk majd szerelni az első felfüggesztést is, ha el tudjuk kicsit húzni a váztól a műanyagot. Így aztán önmetsző csavarokkal, és alájuk tolt távtartókkal oldottuk meg a rögzítést, a csavarok fejeit pedig besüllyesztettük a karosszéria műanyagába.

Miután a kocsi oldalai mindenütt szépen álltak, az első futóművet és a fékrendszert véglegesítettük. Először felhívtuk az MNR-t, hogy egy kételyünket eloszlassák, hány alumínium távtartó kell a lengőkarok vége és a kerékagy közé... miután mindent megtárgyaltunk Marc-kal és Chris-nek is szép hétvégét kívántuk, egy távtartót kivettünk alulról és véglegesre szereltük a futóművet. Jöhetnek a fékek! A rézcsövek az autón belül futnak egészen a kerekek vonaláig, itt a karosszériát átfúrva egy hajlékony fékcsővel kötjük össze a rézcsövet a féknyergekkel. A vázra hegesztett konzol tartja a fékvezetékeket. A csavar meghúzása elég lassan ment, a kis hely miatt egy csavarhúzó hegyével kellett percekig pepecselve forgatni a kontra-anyát...

Végül azonban elkészült a mű, (elvben) van már fék is az autón!

Azon is gondolkodtunk, hogy feltöltsük és légtelenítsük-e a fékrendszert, de végül úgy döntöttünk, ez lesz az utolsó munka a kocsin, amíg még a bakokon áll, de inkább folytatjuk a karosszériát.

Még amikor beindítottuk a motort, akkor elkészítettük a sablont a kipufogócsövek kivágásához. A négy különálló leömlő elég kis lyukon jön át a kocsi oldalán, egy nagyobb karton lyukat rögzítettünk a kocsira, arra pedig kívülről ragasztószalaggal elkészítettük a csöveket érintő, lehető legkisebb lyuk formáját, majd a váz pontjaihoz beazonosító jeleket rajzoltunk rá. Így nézett ki a sablon:

Ezt átrajzoltuk a kocsi oldalára a megfelelő helyre, majd kb. 1 cm ráhagyással egy nagyobb lyukat rajzoltunk. Ehhez a nagyobb lyukhoz megkerestük a legjobban passzoló átmérőjű lyukvágót és megszerkesztettük a három kör közepét:

Innentől semmi más dolgunk nem volt, mint kivágni a három kört, aztán érintőket rajzoltunk hozzájuk, egyenesekkel kötöttük össze őket. Íme a végleges lyuk (mögüle az olajhűtő pislog kifelé, benne az olajnyomásmérő csövével):

A lyukon keresztül egy jó adag ügyeskedés és csavarozgatás után négy hetyke kipufogócső kandikált ki. Remélem nem fog megolvadni a műanyag a melegüktől... Legfeljebb tágítjuk a lyukat majd...

A négy leömlőcső egyesítőjét rá kellett erőltetni azokra, de ezzel korábban is sokat szerencsétlenkedtünk, nem ment rá a csövekre egy centinél jobban, mi legalább 2-2,5 cm-t szerettünk volna beletolni, úgyhogy újra megcsiszoltam a csövek külső- és az egyesítő elem belső oldalait is, de még így sem volt elég. Úgyhogy felvittem az egyesítő elemet a konyhába és a sütőbe raktam 140 fokra egy negyedórára, hogy a melegben kitágulva hátha sikerülni fog. Mikor jól megsült, egy fogó és dupla kesztyű segítségével (tipp: két kesztyű sem elég hőszigetelő egy 140 fokos vas fogdosásához...) a helyére illesztettük, majd egy fadarabot tettünk a végéhez és ráütögettük kalapáccsal. Így már könnyebben ráment a csövekre 2,5 centit. Befeküdtem a kocsi alá és véglegesre húztam az összes leömlő csavart, kész a kipufogó nehézkesebb része!

Ezalatt Lecsó kutya éberen őrizte az orrkúpot...

Az orrkúpnak levehetőnek kell lennie - ha nem is másodpercek, de legalábbis félórák alatt - úgyhogy kis alumínium lemezkékbe menetes szegecset ütöttünk, ezek egyszerre töltik be a váz és a karosszéria közötti távtartó és az orrkúp rögzítés szerepét. Felette a karosszériát és az orrkúpot is átfúrtuk, majd nagyméretű gumi alátétek és imbusz csavarok segítségével rögzítettük az orrkúpot.

Ezen a képen látszik, mennyi hely van még az orrkúp alatt a hűtő felett. El fog férni ott a levegő beömlőcső!

Ezen a képen látszik, hogy mennyi hely lesz a motorháztető és a légszűrő airbox között... nem sok... össze fognak érni...

Egyes angolok szerint az új MNR orr, mint a miénk is a "Nyolcadik utas a halál" főszereplő tartalék-álkapcsos arcberendezésére emlékeztet... narancssárgában szerintem egész jólfésült szörny azért... már megvan a fekete alumínium hűtőrács is, amit beragasztunk majd az orrkúpba, de ezt a sérülések elkerülése végett az építés legvégén, közvetlenül az MNR embléma ünnepélyes felragasztása előtt fogjuk megejteni szerintem...

Végül még egy kép oldalról a teljes kocsiról, bár az igazat megvallva, nagyon torz a fotó, nem tudok elég messze menni a kocsitól a garázsban, és a nagylátószögű optika nagyon aránytalanná formálja az autót. Ennél sokkal laposabb, hosszabb és a ketrec nem ilyen magas... Majd ha keréken lesz, csinálok egy pár fotogén képet is...

Jövő héten talán a motorház és a műszerfal jön, de az elektromossággal is haladnunk kellene már, hiányzik a motor hangja... :-)

17. (fél) építési nap

Ezen a hétvégén csak fél napunk volt az autóra, emiatt nem tudtunk annyit haladni, mint terveztük, de azt elértük azért, hogy felkerültek a fékek és a kerekek a kocsira. Még nem vettük le az autót a bakokról, mert talán egyszerűbb lesz kicsit magasabban dolgozni rajta, amíg befejezzük az elektromos vezetékelést és a karosszériát, de azért ez is egy vágyott mérföldkőnek számít az építés során...
Egy gondunk van a kerekekkel. A 13"-as felnik a legkisebbek, amik a fékektől elférnek - elvileg... sajnos a valóságban a Sierra hátsóféknél a kézifék rugók éppen beleértek a felnibe, ezért a rugó rögzítését kicsit módosítanunk kellett, így a felni már elforog ugyan, de az alufelni ragasztott kiegyensúlyozó súlyai még mindig beleérnek a rugóba. Amikor az első kerekeket feltettük, kiderült, hogy a Raceleda fékek mellett ugyan bőven elférnek a kerekek, de a súlyok itt is nagyon közel mennek el mellettük. El kell vinnem a felniket a gumishoz, hogy szedje le a súlyokat és tegye 2 cm-rel beljebb, úgy egyensúlyozza ki a kerekeket, akkor már biztosan nem lesz gond.
Sok újdonság hiányában inkább beszéljenek a képek...

16. építési nap

Nagyon vártuk a hétvégét, mert egy egyszerű, de időigényes munka várt ránk, a karosszéria felszerelése. Az autó oldalai és hátulja egy elemből vannak, egy-két mm vastag üvegszálas műanyagból, ami önmagában nagyon sérülékeny, formája miatt meg nehezen mozgatható. Ezt az elemet kellett az autóra borítanunk, ehhez három ember kell. Szerencsére teljes volt a létszám, neki is álltunk a felszerelésnek.
Előbb azonban végleges helyére szereltük az első felfüggesztés tolórudas rugózásának himbáit és rugóit. Eredetileg a himba tűgörgős csapágyai egy csavarra csúsztak volna, de a csapágyak kicsit kotyogtak a csavarokon, ezért úgy döntöttünk, esztergáltatunk egy edzett menetes csapot direkt erre a célra. A képen látszik az alsó sorban az eredeti csavar, felül középen pedig az új csap. Szép és jó méretű lett, elégedettek vagyunk, ez biztos tartósabb lesz és finomabb mozgást biztosít majd.

Most már tényleg a karosszéria következett. Fel helyeztük a vázra, majd az orrkúpot a helyére illesztettük, hiszen ez határozza meg, hogy milyen szélesnek kell lennie a karosszériának, ehhez kell igazítani a szegecseléskor. Beállítottuk és szorítókkal, meg ragasztószalaggal rögzítettük.

Utána jött a fúrás és szegecselés. Nem nagyon magasak a tartóbakjaink, ezért elég kis helyen, fekve kellett dolgozni. A műanyag és a fém közé rugalmas ragasztót nyomtunk, hogy ezzel is erősítsük a kötést, meg azért, hogy ne nyikorogjon majd az autó - amit a motor miatt úgysem fogunk persze hallani...

Körbe végigszegecseltük alul a karosszériát, majd a hátsó futómű kivágását rögzítettük. Az előre kivágott lyukakat először körbeszegecseltük......majd levágtuk az alsó merevítőt, ami csak a szállítás és szerelés megkönnyítése miatt volt a műanyagon, utána pedig kerekre vágtuk a lyuk tetejét, mert úgy éreztük, túl közel ment a rugó a műanyaghoz, meg szebb is így...

...végül pedig felszereltük a futóművet, fékeket most már véglegesre, fékbetétekkel, megtisztított tárcsákkal, kézifék bowdennel.
A kerekeket, bármennyire is szerettük volna, nem tudtuk véglegesen feltenni, mert bár a 13"-as kerék elforog a féknyeregtől, a belülre ragasztott kiegyensúlyozó kis súlyok beleütköznek a kézifék rugójába a féknyergen. Jövő héten kitaláljuk, mi legyen, vagy a rugót módosítjuk, vagy a súlyokat szedjük le és tesszük / tetetjük át beljebb, ahol már nem érnek majd a fékhez.

Végül így fejeztük be a munkát. Kezd autó formája lenni a VortX-nek, jövő héten talán véglegesítjük felül is a rögzítést, akkor jöhet a műszerfal és a motorháztető, és a kerekeket szeretnénk feltenni az első futóművel együtt. Addig is viszlát!